hirdetés
0000-00-00 , Írta: Motorrevü
Bookmark and Share

Hadvezér Álma (a hátsó ülésrôl nézve)

Számomra is izgalmasnak ígérkezett az út, hisz manapság Európában nem túl sok olyan hely van, ahová a civilizáció még nem, vagy csak kevéssé tette be a lábát. Így aztán felpakoltuk a Yamaha Ténérét, és útnak indultunk Százhalombattáról.

A Duna-delta

 

Az első hosszabb megállóra már a határon túl, a Király-hágó tetején került sor. A hágó legmagasabb pontjára érve már mindenki megéhezett, így egy étteremben megebédeltünk. Az elmaradhatatlan pacallevessel kezdtünk, amely helyi specialitás.

A napot Magyarkapus után, Gyalu előtt zártuk, egy faházas kempingben. Kétágyas szobák, saját fürdőszobával, törölköző, sampon, szappan stb. És mindez kb. 2400 Ft/fő/éj, ami nem túl nagy összeg, figyelembe véve az érte kapott színvonalat. Mindezzel azt akartam érzékeltetni, hogy bátran neki lehet vágni az útnak, mert sem az étkezéssel, sem a szállásokkal nem volt semmilyen problémánk, legalábbis Erdély területén.

A Duna-delta

Az utak állapotáról szóló hírek sok motoros számára talán az egyik fő visszatartó erőt jelentik egy erdélyi túra kapcsán. Az utak állapota általában igen jó, szinte autópálya minőségű. A problémák inkább a lakott területeken, illetve az elkerülő utakon vannak, de ezek is leküzdhetőek némi nehézség árán.

Este, egy kellemes vacsora és egy pohár sör mellett rendszerezni próbáltam a napi élményeimet, hogy hazatérvén elkészítsem ezt az úti beszámolót.

Ami talán elsőként ötlött a szemembe, hogy minden faluban több templom van, ami önmagában még nem is lenne meglepő, de valamennyi vagy felújított, vagy éppen épülő, még akkor is, ha láthatóan kicsi és szegényes a település. Az itt élő emberek életében jelentős szereppel bír a vallás, és bármennyire is kis lélekszámmal bír egy falucska, azért az ott élők legalább két felekezethez tartoznak.

A Duna-delta

Beljebb haladva Erdélyben, szemünk elé tárulnak hatalmas hegyei, ami egy alföldi lányt - azaz engem - mindig ámulatba ejt. Hihetetlen árnyalatokban pompáznak az örökzöld és lombhullató erdők levelei, a bokrok és a legelők.

Az ember reggel elindul egy nyüzsgő városból, maga után hagyva az otthon és munkahely felgyorsult világát, és néhány óra múlva elérkezik egy olyan helyre, ahol az idő számunkra ismeretlen jelentéssel bír, ahol talán a stressz szó olyan misztikus fogalom, mint nálunk az UFO-jelenség. Lovas szekerek baktatnak az úton, kalapos, idős bácsikával a bakon úgy, mint aki az idők kezdetén indult, és az idők végezetéig fog haladni. Nem kell sietnie, hisz nincs miért és nincs hova. Neki egyetlen dolga van az életben, hogy haladjon a szekérrel. Birkák legelésznek a lejtőkön, és a rájuk vigyázó juhász kőszobornak tűnik az útról nézve. Kendős, kalapos nénike, hosszú ujjú ingben, fagereblyével gyűjti össze a fűszénát. Mozdulatai megfontoltak és határozottak. Pontosan tudja, hogy mit miért tesz, hisz minden bizonnyal ezt csinálja, mióta szerszámot tud fogni a kezében.

A Duna-delta

Másnap korán útra keltünk, hogy mihamarabb Gyergyószentmiklósra érjünk. Igaz, eredeti célunk a Duna-delta volt, de közbeiktattunk egy motorostalálkozót is. Útközben többször is megálltunk. Marosvásárhelyen juhtúróval töltött lángost ettünk - egy újabb helyi specialitás, amit érdemes megkóstolni -, a Bucsin tető felé haladva pedig kénytelenek voltunk esőruhába bújni a felhők láttán. Még be sem fejeztük az öltözködést, már zuhogott az eső. A Bucsinon szinte képtelenség szárazon átkelni, függetlenül évszaktól és napszaktól. Parajdot elhagyva még némi jeget is kaptunk, így igen lassan haladtunk.Az utat ugyan felújították 2005 nyarán, de korlát továbbra sincs, és a kanyarokban jobb az óvatosság, főként magasra felpakolt motorokkal. Mire utunk céljához értünk, a nap ismét sütött, és a hőmérséklet is jelentősen megemelkedett. A találkozó színhelye egy hegyekkel övezett völgy, ami máskor kempingként működik. Mellette egy kis patak csordogál.

Sok kedves emberrel találkoztunk, talán néhány későbbi barátság alapjait is sikerült megvetnünk. Hadvezér már korábban is járt Erdélyben motorostalálkozón, így néhányukkal régi barátként üdvözölték egymást. Itt ismerkedtünk meg Hümérrel, aki a gyergyószentmiklósi motorostalálkozó szülőatyja.

Az étel finom volt, az ital pedig kiapadhatatlan, ami egy ilyen találkozónál alapvető követelmény. A székelyek méltán lehetnének büszkék vendégszeretetükre.

Vasárnapra virradóra a fiúk - leginkább Hadvezér - kissé másnaposan ébredtek, így aznapra csak egész rövid távot terveztünk a megfogyatkozott csapat számára, ugyanis Józsi Magyarország felé vette az irányt. Gerinek jó barátai élnek Kézdivásárhelyen, akik meghívtak minket egy éjszakára. Királyi ellátásban volt részünk, így reggelre kipihenten, energiától duzzadva indultunk útnak. Néhány órával később már el is hagytuk Erdély határát, s egy időre búcsút vettünk a fenséges hegyektől és erdőktől.

A Duna-delta

Románia területén, aprócska falvakon át vezetett az utunk. Akadtak olyanok is, ahol csupán egy-egy utcácska volt, néhány szegényes, roskadozó házikóval.

Az első komolyabb megpróbáltatás akkor ért minket, mikor Brailában átkeltünk a Dunán.A komphoz levezető út ugyanis meglehetősen rossz volt. Mindannyian megkönnyebbültünk, amikor végre ismét aszfalthoz tapadtak a motorok kerekei. Akkor még nem tudtuk, hogy hamarosan nagyobb megpróbáltatás is vár ránk. Késő délután állítottuk le a gépeket Tulcea zárt, őrzött parkolójában. Az őr, aki már nem volt fiatal, még soha nem látott ekkora motorokat. Csak mosolygott, és csodálkozó tekintetét le sem vette a kétkerekűekről. Órákkal később is ott ült előttük, és csak nézett, nézett…

Ezt követően vízre szálltunk, vánszorogtunk, vagy inkább másztunk? Nagy kihívást jelentett teljes motorosszerelésben, esőruhában - mielőtt a városba értünk volna, az úton rendszeresen belefutottunk egy-egy záporba - csizmában, bakancsban, több egymáshoz kötött hajón átkászálódva lekeveredni egy kis motoros csónakra. Közel háromnegyed órás csónakázás után értünk Crisan faluba, ahol csinos székelykapu jelezte utunk célját. A hely, ahol a szállásunk volt, egy fiatal székely házaspáré. Néhány évvel korábban szánták rá magukat erre a vállalkozásra. Fari, a házigazda elmondása szerint onnan jött az ötlet, hogy a felesége, Iza, nagyon szeret főzni, ő pedig horgászni. Arra gondoltak, hogy miért ne élhetnének ebből. Vettek hát egy kis telket a Szulina-ágon, felépítettek rá néhány igényes faházat, és már indulhatott is a vállalkozás. Kifogástalanul dolgoznak. Kedvesek, vendégszeretők, az ellátás kifogástalan. Annyira jól éreztük magunkat, hogy egy nappal tovább maradtunk a tervezettnél. Szúnyogot alig láttunk, pedig sokan ijesztgettek minket a veszélyes vérszívókkal.

Az egyik napon tettünk egy néhány órás körutazást a deltában. Először arra gondoltunk, hogy vezető nélkül indulunk útnak, de erről gyorsan lebeszéltek minket.Azt mondták, hogy olyan a terület, mint egy labirintus. Ha valaki eltéved, napokig, vagy akár hetekig is bolyonghat úgy a kis ágak között, hogy nem találkozik emberrel. Több ezer négyzetkilométeren keresztül csak csendes folyók, kisebb-nagyobb tavak, lápos, ingoványos területek. Csend és nyugalom, távol a civilizáció zajától. Csak remélni tudom, hogy mi, emberek ezt a helyet és a hozzá hasonlókat képesek leszünk megtartani olyannak, amilyen.

A Duna-delta

Négy nappal később ismét útra keltünk. Szomorú szívvel indultunk a tenger felé, de már akkor megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy jövőre visszatérünk.

Sokáig ábrándoztam még a látottakról a motor hátsó ülésén, de Constantába érve fájdalmas ébredés várt. Rossz utak és kritikán aluli közlekedési morál. Ahogy Hadvezér mondta: Itt a táblák és a lámpák csak tájékoztató jellegűek. Ha valaki nincs megelégedve a budapesti közlekedéssel, az menjen ki bátran Constantába.

A tengernél az első állomásunk Vama Veche volt, ami a bolgár határnál van. Innen kezdődtek a megpróbáltatásaink. Gyakorlatilag három hibát követtünk el. Az első, hogy nem foglaltunk előre szállást, a másik, hogy péntek délután értünk oda, a harmadik és egyben a legsúlyosabb, hogy egyáltalán eszünkbe jutott egy tengerparti kiruccanás. Természetesen Vama Vechén nem találtunk szállást. Nagy volt a tömeg, kiadó szoba kevés és drága. Az egyik helyen be akartak minket tenni egy akkora szobába, ahova csak egy franciaágy fért be, és úgy gondolták, hogy ott kiválóan el tud férni három ember. Gondolkodás nélkül sarkon fordultunk, és meg sem álltunk Costinesti-ig. Itt újabb kereső tortúrára indultunk. Esteledett, éhesek és fáradtak voltunk, ráadásul motorosszerelésben mentünk házról házra a rekkenő hőségben. Végül találtunk egy fogadót, ahol szintén egy szobában helyeztek el minket, de legalább külön ágyon. A fürdőszoba a folyosó végén volt, amit a vendégek közösen használtak. Két éjszakánál nem bírtunk ki többet ezen helyen, de még mindig nem adtuk fel. A következő állomás Saturn volt. Már nem is lepődtünk meg azon, hogy itt sem találtunk könnyen szállást. Végül egy kétcsillagos szálloda ötödik emeletén kötöttünk ki. Itt legalább volt saját fürdőszobánk, a szobán sem kellett osztozni Gerivel, és volt tiszta ágynemű. Ezzel fel is soroltam a hely összes jó tulajdonságát. A vakolat hullott a plafonról, rozsdás, használhatatlan székek az erkélyen, meleg víz csak este fél kilenc után, kora reggeli szobatakarítás, hogy még véletlenül se pihenje ki magát az utazó.

Három nap elteltével boldogan intettem búcsút a helynek. Talán csak a fiúk szomorkodtak egy kicsit, mivel ezután már nem legeltethetik a szemüket a sok monokinis hölgy vonzó domborulatain.

Az úton mindannyian levontuk az elmúlt napok tanulságait. A hely a szolgáltatás minőségéhez képest igen drága, a tengerpart pedig zsúfolt. Ide egyikünk sem vágyik vissza.

Hazafelé tartva már csak egyetlen komoly megpróbáltatás várt ránk, és ez a Transzfogaras. Szerencsénkre szép napos idő volt, amikor a havasok lábához értünk. Felfelé az úton szinte elállt a lélegzetem. Félelemmel teli csodálattal tekintettem a hatalmas hegyekre, és megemelkedett az adrenalinszintem, mikor az előttünk lévő magaslatokat szemléltem. A csúcs 2044 méter magasan van, ahol még jelentős mennyiségű havat, sőt síelőt is láttunk. A felhőpamacsok közül, amelyek a szemünk magasságában úsztak tova, ránk sütött a nap. Szerencsére nem volt túl hideg sem, így igazán tudtuk élvezni a látványt.

 

A Duna-delta


Ha nem tévedünk el, tökéletesen elégedettek lehettünk volna ezzel a szép élménnyel. A Vidraru-tónál, egy rossz kitáblázás miatt rákeveredtünk a tavat megkerülő útra. Kavicsos, sáros, keskeny ösvényen haladtunk, de viszonylag nagy volt a forgalom. Több autó is járt arra, így eleinte nem is gondoltuk, hogy rossz irányba megyünk. Reméltük, hogy ez a nehéz szakasz nem tart sokáig, de tévedtünk. Már legalább egy órája haladtunk egyesben, a kátyúkat kerülgetve, amikor rádöbbentünk a tévedésünkre. Ekkorra nagyjából az útszakasz közepénél tartottunk, így mentünk tovább előre. Újabb egy óra múlva már nagyon kimerültünk, és egy pocsolyában Geri felborult a motorjával. Erősen fájlalta a jobb bokáját, ami a motor alá szorult, de egy erős fájdalomcsillapítóval folytatni tudta az utat. Ezután néhány kilométert kellett csak megtennünk, és megtaláltuk a helyes utat. Mindannyian megkönnyebbültünk. Attól a perctől kezdve már senki és semmi nem állíthatott meg minket. Késő este, majd’ hatszáz kilométer megfeszített motorozás után végre ismét magyar földön hajtottuk álomra a fejünket.

Másnap este, mikor hazaértünk, Geri felhívott, hogy sajnos kórházban van, mivel eltörte a bokáját. Azóta már túl van a műtéten, és szépen javul az állapota, de ebben az idényben sajnos már nem igazán ülhet nyeregbe.

Hadvezér megálmodott egy körutazást, és megvalósította azt. A közel háromezer kilométer alatt sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak, megismertünk néhány értékes, kedves embert, és sokat tanultunk. Remek túra volt!




A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki ER-6n Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár