hirdetés
2008-10-02 , Írta: Dr. Szabó Sándor, Képek: Faterok
Bookmark and Share

Kedves Olvasó, ne várj hagyományos útleírást, történelmi, építészeti ismertetést, amire ez az írás vállalkozik, az inkább vázlatszerű hangulatfestés, rövid felidézése azoknak az élményeknek, érzéseknek, amelyek motorozás közben születtek, Korzikán.

    Immár második éve és ezt így akár tekinthetjük hagyománynak is, hogy régi iskolabéli osztálytársak újra összeállunk és motortúra ürügyén kiszakadva az otthoni rutinból, levetve megszerzett családi, munkahelyi és szociális státuszunkat, gyerekként útra kelünk. Lehetne persze ezt sokféle módon megtenni, de a motorozás az mégiscsak nem szorul magyarázatra, hosszas indoklásra és visszavisz bennünket abba korba, amikor még minden lehetett. Így a tavalyi norvégiai út felülmúlhatatlannak gondolt élményei után újból nekivágtunk a világnak.
Miért éppen Korzika ? Talán a hatvanas évekbeli film, a Korzikai testvérek emléke hajt, esetleg Napóleon kétes dicsősége munkál a tudattalanban, vagy pedig az elmúlt nyár emléke, amikor hagyományos családi autós kirándulás során vetődtünk el a szigetre, és a szűk, kanyargós hegyi szerpentinen komplett családi belső felkelés fordítatta vissza az autót, hogy márpedig itt tovább nem megyünk.


   
Az utat most is 9 naposra terveztük. 5 munkanap szabadság és az ehhez kapcsolódó 4 hétvégi nap határolja be terveinket. Az országos gondoktól mi sem szabadulhatunk, a csapat 4. tagját munkahelyéről elbocsájtották, egzisztenciális bizonytalansága maradásra kényszerítette. Így most csak 2 Kawasaki VN 900 és 1 BMW 1200 GS várta a felnyergelést. Érdeklődve figyeltük egyik társunk mozdulatait, egy hetes jogosítvány, 1000 km a Kawában az első szervizig, ez volt az összes motoros tapasztalata. Tavaly autós kísérőnknek szegődött és eközben maradandó károsodást szenvedett, megfertőztük a motorozás szeretetével.  Úgy terveztük, hogy a tapasztalatlansága miatt maradunk az Ausztria és Svájc nyújtotta biztonságos utakon, de látva míves kanyarjait az Alpok szerpentinjein, hamar az eredeti elképzelés mellett döntöttünk.

    Az első nap természetesen a honi szakasz leküzdéséről szólt. Debrecenből egy picurkát minden messze van, 2-400 km-t mindenképpen meg kell tenni, míg bebizonyosodik, miért is szép motorozni. Még jól emlékszem a bamakói itinerre, hogy mauritan terrorizmus ide, sivatagi homokvihar oda, azért a legveszélyesebb szakasz a Székesfehérvár Körmend viszonylat. Sajnos igaz, ezért ezt el is kerültük. Rövid megálló Budapesten az Állatkertnél, meglepetésemre igazi békebeli perec csillapítja az éhségünket, majd szokásos tankolás a mosoni kútnál és magunk mögött tudhatjuk kissé agresszív, indulatoktól túlfűtött országutjainkat. És valóban, még átsuhanunk a bécsi elkerülőn, rövid többsávozás Wiener Neustadtig és ettől kezdve béke, szépség és nyugalom között kanyargunk Maria Zellig. Hihetetlen és hibátlan, milyen nyugodt a vidék, mintha Disneylandben fizettünk volna be egy motoros kalandra, gyönyörű elnyújtott ívek, patak mentén, lankákon át, itt ott szurdokokon keresztül. Alvás Goslingben, de ez teljesen esetleges hol térsz nyugovóra, bárhol bármikor, ugyanazt és ugyanannyiért kapsz meg Ausztriában. A kaland nem osztrák sajátosság, de jóleső biztonság, biztos kiinduló és megtérő pont.



2. nap. A Grószglockner. Ami elképesztő, hogy mennyi a motoros. Pontosan mint télen a síelők, csak a hütték előtt motorok parkolnak, az asztalokon bukósisakok, talán a sör kevesebb, de a hangulat teljesen télies, szabadidős, szórakozós, pihenős. Az ormok éppen békés, de azért hófödte arcukat mutatják, a civilizáció mintha teljesen az uralma alá tudná hajtani a természetet. Ez a téves és ugyanakkor kissé unalmas érzet mindig végigkísér Ausztriában. Lenyűgöző szépség és mégis hiába keresed benne a végtelent. Átlépünk az olasz dél Tirolba, a táj mellett az utak is megváltoznak, érdemes résen lenni. Sötét felhők, folyamatosan szitáló eső, de friss zöld minden, a hegyek kopárabbak. Cortina d’Ampezzo majd Canazzei következik. Itt éjszakázunk, kis hotel, tisztaság, most induló vállalkozás, a pince még Bergmann cső kötegekkel teli. A motorosokra mint mindenütt, itt is számítanak, ahol csak lehet, garázst, fedett karámot ajánlanak ingyen. Ez jó. De a reggeli már continentális, vaj és jam, az osztrák sonkát, felvágottat, sajtot, lágytojást ne keresd. Később se.

3. nap. Irány Livorno, kissé unalmas autópályázás, nagy forgalom, de már szinte a végcélig a sztrádán maradhatsz, a ki és belépés nem nehezíti a haladást. Táborozás Luccában, kb 50 km-re a behajózástól. Lucca jó példa, a reneszánsz szépséget szinte bármelyik városban megérintheted, nem kell feltétlenül a sztereotípiákhoz ragaszkodni. Itt is kis szálloda, vaj és jam.



4. nap. Korábban keltünk, a komp 8 15-kor indul, a GPS valamiért teljesen megbízhatatlanná vált, a kiírások teljesen esetlegesek, ha mész, szánj több időt rá, mint tervezed. Jolánka (így becézzük navigátorunk magyar hangját) visszafelé is használhatatlannak bizonyult ebben a régióban, a hiba nem az Ön készülékében van, (már megint azok a hatvanas évek.) 4 óra hajózás, valahogy különös nyomatékot ad annak, hogy valóban elutazunk. A távolban Elba szigete, Napóleon pontosan a szülőotthonát méregethette a távolból, hiába, ki volt ez találva rendesen.  Befutunk Bastiába, a nagy forgalom, a kikötői nyüzsgés nem marasztaló. Délnek fordulunk, a sziget keleti partvidékén haladunk. Kedves leendő utazó, ne engedd magad át a csalódásnak. Az első 40 km. inkább hasonlít a siófoki araszoláshoz, az utat is hasonló üzletek, vállalkozások szegélyezik, csak a jobbról magasodó hegyek sejtetik, hogy mégsem tévedés volt idejönni. Meg az illat. Különösen tavasszal jól érezhető a virágzó aljnövényzet fűszerillata, a machia, mint később is tapasztalhatjuk, színes takaróval borítja be a szigetet. Rövid óra alatt érjük el a Moriani plage-t, a magyar utazási irodák elsőszámú ajánlatát. Nem igazán szép, de aránylag olcsó, a tengerpart homok föveny, nem kiépített és szerencsére hiányzanak az Olaszországban megszokott falanszter napozóágy seregek. Ha kiülsz a partra, egyedül vagy és a partra szaladó hullámokban szíved messzire kalandozhat. Rövid ebédet követően továbbhaladtunk, az út a tengerpart közelében, azt gyakran megérintve tekereg, strandolásra csábító öblök bukkannak elő. A tempó inkább chopperes, a fokozódó melegben így azután mi sem tudtunk ellenállni a csábításnak és egy festői öbölben félrehúzódva megfürödtünk. A víz 19-20 fokos lehet, kristályos és mint oly sok helyen, itt is édesvizű patak érkezik a hegyekből, és apró medencéket kanyarítva oldódik fel a tengerben. A szabadstrandot kiszolgáló éttermet még csinosítják, másnaptól indítják a szezont. A nehéz munkát már itt is feketék végzik, vidáman szemlélnek bennünket, Sárközy miniszterelnök úr magyar vonatkozását jó érzékkel óvatosan hárítjuk el. Újra motorra szállunk, irány tovább dél, Porto Vecchio. Kikötő város, hangulatos, dombon elhelyezkedő kis városközponttal, az öbölre néző éttermi teraszokkal, sétálós utcák, fénylő szürkés macskakövek. Bár még itt is érezhető a szezon előtti csend, de panziót ennek ellenére nehezebben találunk, a fogadósok kézről kézre adnak, de azért könnyen pihenhetünk meg a belváros közeli kis szállodában. A szoba ára itt is 70-80 Euro körüli, ezt három főre elosztva elfogadhatónak tartjuk, no persze a reggeli; vaj és jam.



5. nap A napot a sziget déli csücskének a felfedezésére szánjuk. A hegyek felé fordulunk, hatalmas, gyönyörű paratölgyerdőkön vágunk keresztül, minden dús zöld, a lehántott fák törzsei vöröses barnán várják gyógyulásukat. Észrevétlen vált a táj és már kanyargunk fölfelé, ideális ívű és minőségű kanyarok, sziklás hegyvidék, siető patakok, távolban itt-ott kis vízesések fehér csillogással jelzik, sokféleképpen lehet folyni. Minden pillanatban döntened kell, nézelődsz, vagy motorozol. Egyenes útszakasz nem is létezik, ezért gyakran megállunk, hol a kilátás, hol pedig a sziklák különös világa, váratlanul felbukkanó hegyek közé szorult tó látványa nem engedi a kanyarvadászatot. A forgalom kicsi, a természet érintetlen, őrzi lényegét. Elérve a kelet-nyugat irányban haladó főutat, bár tudjuk, majd végül vissza kell fordulnunk, keletnek megyünk, magas drámai ormok között haladunk a „korzikai dolomitokban”. Egyszer csak kísérőnkké válik a Solenzára, folyóvá duzzadó patak keres magának utat a tenger felé, számtalan kis vízesés, majd kis gyűjtő medence váltogatja egymást, gömbölyűre csiszolt sziklák, kövek próbálják útját állni, állj meg mászkálni, fürdeni, bóklászni. Ha továbbmegyünk, a már ismert keleti tengerparti útra érnénk, visszafordulunk. Ismét átkanyarogjuk a Col de Bavella hágót. Érdekes megtapasztalni, hogy ugyanazon az úton visszafelé haladva, mennyire más kép fogadja az utazót. Olyan ez, mint a beszélgetés, mikor kiderül, a saját egységesnek és kikezdhetetlennek hitt gondolataidnak mennyi olvasata van.


   
A csúcson egy szép Mária-kegyszobor kedvelt célpontja a kerékpárosoknak, aki ide képes felkerekezni, azt bizony megtapsolják. Nincs idő elmélkedni a természet templomában, már biztosan látom, a szigetre szánt idő kevésnek fog bizonyulni. Pihenő nélkül egy órát szerpentinezünk, mire a hegyek között felbukkan Sartene, kissé erődszerű város, gyönyörű fekvés, szűk utcácskák, lépcsők, teraszok, kiülős éttermek, hatalmas adag helyi sonka és sajt érkezik fatálon. Bár kissé elnehezülünk, de a motoroknak ez nem jelent terhelést, kiérünk a nyugati tengerpartra, és délnek tartunk a sziget csücskébe, Bonifaciaoba. A sziklás partot kék öblök tagolják, az erős Sirokkó meg-megbillenti a motorokat. Fehér, réteges krétasziklafalon mered a város a tenger fölé, igazi látványa csónakról nyűgöz le. Bár nem illik egy vérbeli motoroshoz, sétahajókázásra fizetünk be, és a vízről csodáljuk a várost. Barlangokba siklunk be, türkizkék vízmezőkön fordulunk vissza a kikötőbe, ahol nyaranta a világ leggazdagabb luxus jachtjai jelzik, a város minden bizonnyal az emberiség egyik misztikus öröksége.  A kikötőből motorral kanyargunk föl a nyílt tenger felé néző matróztemetőbe. Külön kis város a városban, álom az álomban. Házszerű családi kripták angol sorház mintára alkotnak kis utcákat, tereket, persze a helyhez illően néptelenek. Az ajtókon keresztül röpke sorsokra pillanthatunk be, a temető hátsó kapuja félig nyitva, mutatja az utat a tengerre. Megérintve és megilletődve ülünk ki egy ágyúcsőre és magunkba felejtkezve bámulunk a messzibe. Esteledik. Visszaindulunk Porto Vecchioba, nincs már időnk arra, hogy a partszakasz képeslap öbleit felkeressük. Igen, ezt még nem említettem. A benzinkutaknál hasznos térkép kapható, a térképen számokkal jelölik, majd oldalt színes képekkel illusztrálják a látnivalókat. Ne spórolj, vedd meg és nyugodtan higgyél a képeknek.



6. nap Felszámoljuk 2 napos bázisunkat és ismét teljes felszereléssel vágunk neki a nyugati partszakasznak. Az út itt is a víz közelében halad, vadregényes sziklás szakaszok és hol kis családias homokos öblök, hol pedig tágterű, széles nagy szabadstrandok vonják el a figyelmünket az útról. Kis falvak, nyaraló települések, de sehol sincs szállodasor, ipari méretű üdülőpark. A partvidéket a tengerbe nyúló földnyelvek tagolják, ha az utat levágva nem követjük a víz szeszélyeit, sziklás, zöldellő hegyeken, dombokon vágunk át a már jól megszokott ragyogó minőségű úton. Érezhető, ez a Franciaországra néző partszakasz a sziget csendesebb, visszafogottan gazdagabb része. Többször is megállunk, majd egy hatalmas lapályos fövenyen letáborozva ismét megfürdünk. A víz itt is hűs, könnyűbúvárok medúzára figyelmeztetnek, így csak a part szélén dacolunk a hatalmas hullámokkal. Nem sokáig van időnk a part szikláin kalandozni, irány Ajaccio, a sziget fővárosa, a császár szülővárosa. Távolról impozáns látványt nyújt, környező öblei is őrzik regényességüket, de közelebbről már nem titkolhatják, a hullámok fővárosi szennyel a hátukon érkeznek. A város központjába is zsúfolt többsávos úton jutunk be, a kikötőben már nyári a forgalom, diákcsoportok, turisták forgatagaiban lassan haladunk előre, sem motorozni, sem sétálni nem öröm. De a színes halászbárkák látványa és a mértékkel flörtölősen felszolgált ebéd hamar feledteti a kiegyensúlyozatlan benyomást. A sétahajózást hirdető plakátokon pedig hihetetlen sziklafalak sejtetik, miért is érdemes mégis ezt a vidéket is felkeresni. De mennünk kell, mai úti célunk a sziget belsejében fekvő Corte. Azt hiszem, az igazi motoros kaland a sziget kelet-nyugati vidékét elválasztó , a szigetet hosszanti irányban átszelő hegységen való átjutás. Négy kétezer méternél magasabb csúcs, hatalmas kanyonok oldalán kapaszkodó szűk szerpentinek, a mélyben nehezen követhető, rohanó patakok. Választhatod a pirossal jelzett főutat, ill. a kissé északabbra fekvő alacsonyabb rendű hágót, ez látszik vészesebbnek, tehát ezt választjuk. Az Ajaccio félszigetét átvágva ismét gyönyörű partszakaszon tartunk északnak, majd bevágva a hegyek közé, mély szurdokok között kapaszkodunk felfelé, az út egyre keskenyebb, már a szembejövő személygépkocsi is nehezen fér el, sőt kifejezetten jól esik, ha ő van kívül, a kanyarok mentén kis kitérők segítik a haladást. Alig hiszünk a szemünknek, amikor a távolban, fent a falakon, a keskeny utakon buszokat fedezünk fel. Mindenki igyekszik leparkolni, a látvány valóban lélegzetelállító. Portóban vagyunk, ahogy a neve is sejteti, békés, sziklafalakkal övezett öböl ill. kikötővároska. Innen végleg elhagyjuk a nyugati partot, kezdetben békés, árnyas erdőségek között kanyargunk, vigyáznunk kell, mert sok a szabadon kószáló disznó ill. szarvasmarha, ráadásul sok autós eteti is őket, így leginkább az úttesten heverésznek, kocognak. Majd egyre magasabbra törve valóban lehetetlen, szűk, kerékvetővel szegélyezett szakadékok szélein vágunk neki a közeledő alkonyban egyre zordabbnak tűnő hágónak. A felhők is gyülekeznek, a vihar bármelyik percben kitörhet, sajnos nem tudjuk magunkat átengedni a látványnak. A benzinünk is kevés, (a szívünkön is súly van), de egy óra szédítő kanyargás után az út kisimul, a csúcsok leguggolnak és a szétterülő fennsíkon már civilizált falu és benzinkút fogad.  Rövid pihenő, majd rossz döntés, fel, tovább, Cortéba. Sötétedésben érünk be a sziget régi fővárosába, a függetlenségi harc egykori szimbólumába.  2-3 órán keresztül próbálunk szállást találni, először és utoljára utunk során, eredménytelenül. Szerény, de csendes, elhagyott kis campingben egy terebélyes fa tövében ütünk tábort, végre nemhiába cipeltem idáig a főzőapparátot és némi levesport. Hálózsákban a szabad ég alatt, rövid egy órás alvásunkból szakadó eső vert fel.  A barátságtalan, de tiszta mosdóban szembesültünk a romantika árny oldalával. Míg a barátaim a zord viszonyok között is álomra találtak, az eső elálltával, ismét kiülve a fa alá, a fejlámpa segítségével regényembe merültem, majd a hajnal közeledtével a párálló, zöldellő tábor is kirajzolódott körülöttem.



7. nap Utolsó nap Korzikán. Kissé törődve, de igazán jó kedvűen, éhgyomorral (se vaj, se jam) nyergelünk, észak felé élvezzük a motorozást, Ponte Lecciánál sajnos már hazafelé, Bastia irányába kell fordulnunk, pedig balra az Asco völgy tavalyi emléke kísért. A komp kora délután indul, a jegyeket előre megváltjuk, így még van néhány óránk, hogy Bastiától északra Korzika „ujját” is megtapasztaljuk. Kanyargós sziklás háborgó tengerparton visz az út, itt is mindenütt az út mentén táblák jelölik a látnivalókat, a szárazföld belsejébe vivő gyalogtúrákat. Kissé elszomorodva vesszük tudomásul, miket nem láthatunk.  Visszafordulunk, még betérünk a komp kikötővel szemben található nagy üzletbe, hogy némi eredeti korzikai ajándékkal térhessünk haza. A hajó még most is félig üres a nyári forgalomhoz képest, a fedélzeten nagyokat szippantva, izzó parázs mögül nézünk vissza. Amúgy nem dohányzunk.

    Livorno komp-országa most is visszataszító, Jolánka is keresi a helyét. Még egy-két órát szánunk a haladásra, autópályán érjük el Massát, A város csábító, de csak a központtól távol, a tengerparti üdülő övezetben találunk éjszakai nyugodalmat. A tengerpart, bocsánat kedves olvasó, ha megsértem érzelmeidet, a már említett nyugágy rengeteg terhe alatt minden illúzióját veszti. Vaj és jam.

8.-9. nap A Debrecen-Livorno távolság 1400 km körüli, akár egy nap alatt is leküzdhető,  Olaszországban zsúfolt sztrádákon, de jó ütemben haladhatsz, a Tarvision át vezető út élvezetes, lendületes, bár a fokozódó közúti szigor miatt nem felhőtlen. És amúgy se. Szakadó eső és cikázó, mellettünk becsapódó villámok miatt Rosenbergnél találunk menedéket, és persze az elvárt, megbízható osztrák szállást és reggelit. Lágytojás. Önbizalmunk megnőtt a kiránduláson, így Magyarországon a kalandosnak tartott körmendi útvonalat választjuk. Hétvége van, szombat, szerencsére minden békés, nyugodt. Az autópálya monotóniáját Füzesabonynál megszakítjuk, inkább Hortobágynak vesszük az irányt. A korábban kanyarjai miatt kedvelt egyeki szakasz Korzikával a hátunk mögött bizony már szerénynek látszik, de a Puszta ismerős, mindig változó színei most is megindítanak. Jó itthon lenni. Vagy ez is csak délibáb...





freazer
2010-01-30 06:59:10

Ezt azért én is bevállaltam volna! Jó kis kirándulás, sok motorozással, szép helyeken!

FeR1
2009-11-29 23:12:53

Izgalams kirándulás lehetett. Ez mellékes, de Sárközy nem miniszterelnök, hanem köztársasági elnök. Kicsit más szerepkör még a francia közigazgatási rendszerben is. Ez kis gonoszkodás volt csupán

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár