hirdetés
2008-07-22 , Írta: Mező János
Bookmark and Share

Streetfighter világ. Van, akit távolságtartóan tisztelnek, van akiről azt mondják: őrült. És van, akit igazán szívükbe zárnak a nézők. Ők a közönség igazi kedvencei.

 

Ilyen a bohókás fenegyerek Szőlősi Pepe. Szinte évente más-más bolond ötlettel áll elő, amelyek láttán mosolyogva csóválják fejüket a szakavatott nézők, hogy: „ Ez a Pepe már megint mit talált ki!”
Volt ő ungarische betyár karikásostorral, majd egyszer csak lángoló sisakkal jelent meg, mindig hozott valami olyat, amitől nem csak elámultunk, hogy: hűűű, láttad, miket tud…, hanem el is nevettük magunkat. A nevetés jó közérzetből fakad és jó közérzetet teremt, ha valaki megnevettet minket, azt megkedveljük, ha rendszeresen teszi ezt, akkor megszeretjük. Pepe pontosan olyan ember, akit meg lehet szeretni. Egy - a bemutatókon kötelező - gumimosoly ugyanis nem elég ahhoz, hogy valaki rokonszenves legyen. Legyen az a mosoly őszinte, és kell hozzá valami belülről jövő szerénység. Pepében megvan ez a szerénység. Nem akarom tovább dicsérni, mert már ennyi is tökéletesen elegendő ahhoz, hogy valakit megutáljanak.
Egyébként a riport elkészítésekor velem volt egy lánybarátom, aki a beszélgetés után ezt mondta:

- Mező! Nagyon aranyos ez a pasi!

Mire én:- Aranyos, aranyos… Na és akkor mi van… Mitől aranyos? Miért, én nem vagyok aranyos?

- Nem, te másmilyen vagy… De ő… ő olyan… hogy is mondjam…? Kedves! Kicsit talán félszeg, és ettől nagyon emberi, nem olyan hideg, vagány, nagypofájú sztár. Sztár ugyan te sem vagy, motorozni sem tudsz úgy, mint ő, de… Érted, mire gondolok?

- Persze, hogy értem! Megsütötte a nap a fejedet, és most összevissza beszélsz, hogy ilyen aranyos, meg hogy olyan félszeg… Azér’ nem kell így odalenni tőle. Különben is, te nem láttad, hogy amikor nem néztél oda, akkor olyan… olyan nagyképű volt. Igen, nagyképűen… őőő… nagyképűen vette a levegőt! Én pontosan láttam. Az orrán keresztül, nagyképűen. Amikor elfordultál. Azt hitte persze, hogy én nem látom, de tévedett, pontosan láttam. Csak te ezeket nem veszed észre, mert hogy olyan kedves, meg félszeg…

- Drága Mezőkém! Hiszen te irigykedsz, mert megdicsértem őt valamiért.

- Állandóan ez az „ő” meg „őt”, mintha valami isten lenne!

- Borzasztó vagy ilyenkor. Nem irigylem a barátnődet. Jó, persze, biztosan te is tudsz aranyosan viselkedni - bár ezt kétlem - de hát most róla beszélünk. Nem lehet mindig rólad szó.

- Igenis tudok, aranyos lenni! Például most… nézd csak! Na?

- Jaj nee! Ennek belülről kell jönnie… Tanulhatnál Tőle… Ő olyan, mint… mint egy kisfiú. Még a neve is… Pepe…

Hmmm, ki nem állhatom ezt a Szőlősit. Mér’ Pepe? Nincs neki rendes neve? Elment a kedvem ettől a portrétól. De kit nézzek helyette? Kevés az idő. Na, mindegy...
Hogy is? Kisfiúsan, félszegen… Valahogy így, ni… Nekem is megy… csak olyan kisfiúsan… Na, nézzük, azt a portrét.

 - Mikor kezdted a motorozást? Hat-nyolc éves korod körül?

- Nem, jóval később. Tíz éves lehettem. Addigra apám teljesen elkeseredett, hogy mindenféle műszaki érdeklődés hiányzik belőlem. Felkapott, kivitt a ház elé  és elkezdett motorozni tanítani.

- Milyen motorral?

- Először egy Rometen próbálkoztam, majd apám Simson Starjával. Ezzel már nagyokat rodeóztam a határban. Nehéz volt a kezdet, de azóta sincs megállás. Később következett pár salakmotoros év, majd magam építette géppel krosszozgattam. Mivel én motorozni szerettem, nem szerelni, ezért nem volt túl üzembiztos a Jawa Mustangból épített motorom. Izé… pontosabban egyetlen versenyen sem ment végig. De nagy lendülettel csináltuk, és ez volt a lényeg. Építettünk magunknak egy krosszpályát is, ma is meg van. Néha kijárunk.

- Ott edzel?

- Nem az edzés a lényeg. A motorozás bármely ágáért odavagyok. Volt énnékem chopperem is. Amikor a krosszból kicsit kiábrándultam, mert soha nem értem el semmit, akkor motorostalálkozókra jártam. Akkoriban minden találkozón elindultam az ügyességi versenyeken. Elég jól szerepeltem.

- És a salakmotorozás?

- Az még a krosszos korszakom előtt volt. A szolnoki szakosztályba jártam le, de azzal meg az volt a baj, hogy mire megtanultam rendesen keresztbecsúszni, addigra már a kevéske pénz csak a legjobbaknak volt elegendő.
Szóval járogattam a találkozókra, és addig nem is történt semmi különös dolog, amíg Csongrádon meg nem hirdették az első streetfighter versenyt. Akkoriban pont egy 200-as Suzuki enduróm volt, amivel a haveroknak produkáltam magam. Kapóra jött a dolog. Borzasztóan izgultam, meg voltam illetődve, hogy itt mindenki milyen ügyes. Indult Borsay Szabolcs – ő nyerte meg – Hidi Miki a második percben elesett, nem tudta végigcsinálni a műsort, indult a Devilsből a Ziwi, de ő meg leégette a kuplungot, ő sem ment végig, volt egy chopperes srác, akik ketten mentek egy motoron. Második lettem.

- Miket csináltál?

- Egykerekezgettem, gumit füstöltem, húzattam magam… Olyasmiket, amiket ma is, csak sokkal kezdetlegesebb módon. Nem volt nagy szám. Hirdettek egykerekező versenyt is. Elindultam rajta. Háttal is mentem, és egy jó nagyot estem belőle.

- ???

- Az enduróból szupermotót akartunk építeni, de fogalmunk sem volt, hogy mi kell hozzá. Rosszul néztük ki a haverokkal, úgy gondoltuk, hogy előre 16-os kereket kell tenni, hátra pedig nem volt pénzem 17-esre, így maradt benne a 18-as, amitől így állt a motor, ni.
Működött is, amíg elöl egy szögletes, egyszer már kidobott gumi volt rajta. De úgy gondoltam, hogy a versenyre megadom a módját, vettem rá egy vadonatújat, ezzel aztán nem lehetett egyenesen menni. Még ez sem volt nagy baj, de amikor háttal egykerekeztem, akkor félrehúzott, és akkorát estem, mint egy ház.
Következett még ugyanabban az évben a szegedi vereny. Ekkorra már igen esélyesnek gondoltam magam. Utolsó lettem. Mondták, azért, mert az enyém nem streetfighter motor. Ez igaz is volt, merthogy enduró, de azért igen rosszul esett. Eladtam, és vettem egy 1100-es GSX-R-t. Addigra nagyon megfogott a dolog, a közönségnek is tetszett amit csináltam. És hát szeretek én szerepelni…

- Hogyan készültél?

- A mai értelemben vett edzés akkor még nem volt. Kitaláltam valamilyen gyakorlatot, kimentem egy elhagyatott útra, és megtanultam. Nem nagyon finomítgattam. Ma már nem így megy, sokkal többet gyakorlok. Ha úgy tetszik, edzek.
Szóval a második versenyemen utolsó lettem, pedig az elsőhöz képest igen kompakt kis showal álltam elő. Azt a versenyt Hidi Miki nyerte meg, Erdős Csaba lett a második.

- Itt is izgultál?

- A elején nagyon. De amikor a közönség elkezdett tapsolni… akkor teljesen elszálltam. Ma is így van, akkor már semmi nem számít, az sem, ha a motor tönkremegy.

- Mi a helyzet ma az izgalommal?

- Lámpaláz már nincs, de mindig van egy kis egészséges izgalom.
A következő évben már Kaposváron is volt verseny, ott harmadik lettem. A GSX-R-rel az elején még voltak kisebb problémáim, jóval nehezebb, erősebb motor, át kellett szoknom rá.
Abban az évben többen összeálltunk, és kimentünk Csehországba versenyezni. Sikerült a legjobb magyar helyezést megszereznem. Igaz, mi az „amatőr” kategóriában indultunk. A profik ott már mind kitámasztóztak, mi magyarok akkor láttunk először ilyet. Igencsak megszeppentünk, különösen az angoloktól.
Nagyjából ekkortól kezdtek bemutatókra hívogatni. Kaptam meghívást Kunmadarasra, Kisújszállásra, stb. Az első évben talán két bemutatót tartottam.

- Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

- A csehországi legjobb magyar eredményre. Itthon a bajnokságban harmadik hely a legjobbam, de általában véve is dobogóközelben vagyok.

- A műsor elkészítésekor mire helyezed a fő hangsúlyt?

- Az egyéni jellegre. Csehországban is azért kaptam jó pontokat, mert volt pár gyakorlatom, amelyeket nem nagyon csináltak még: háttal egykerekezés, leszálltam a motorról, húzattam magam, stb. Mindig igyekeztem, hogy legyen egy-két olyan gyakorlatom, amelyet nem nagyon csinál más Európában. Megtervezem az egészet. A verseny helyszínén megnézem, hogy milyen a pálya, hol áll több néző, és így döntöm el, hogy melyik gyakorlatra hol kerül sor, melyik néz jól ki előröl, melyik hátulról. Általában van egy puskám a tankon, hogy mi mi után következik. Elég nagy a repertoár, így tudok miből válogatni a hely kívánalmainak megfelelően. Versenyen ez talán baj is. Lehet, hogy elveszek egy kicsit a gyakorlatokban. De az az igazság, hogy nekem az soha nem jött be, hogy a végtelenségig finomítgassam a produkciót. Inkább újabbakat próbálok. És hát legalább a poénokat illik évről-évre kicserélni.

- Melyik szám az erősséged?

- Inkább kedvenceim vannak. Most az, hogy az ülésről leugrom a motor mögé, és húzatom magam. Nem azért, mert nehéz, vagy ilyesmi, egyszerűen szeretem.

- Hallottam, hogy néha télen a garázsban álló motoron ugrálsz ide-oda.

- Persze. Ki kell próbálni, hogy egy-egy gyakorlatnál hová üljek, mit fogjak, mi hová jön ki a motoron.

- Feltűnően jó kapcsolatban vagy a közönséggel.

- Igyekszem figyelni a közönség reakcióit. Ha kedvezőek, az nagyon fel tud dobni. Jó közönséggel jól érzem magam, ez felszabadít, és talán ezt érzik.

- Szerinted hol áll ma a magyar színvonal a világhoz képest?

- Egy kollégám mondta, nem én találtam ki, hogy a magyar mezőny a világ legerősebbjei közé tartozik. Annak idején a cseheknél az amatőrök között indultunk, ma pedig nem nagyon van cseh versenyző, aki a magyar élvonallal fel tudná venni a versenyt.

- Mitől ilyen jó a magyar mezőny?

- Kialakult egy fanatikus kis mag. Ezek az emberek egymást húzzák. Jönnek a nehezebbnél nehezebb elemek. A legtöbben már naponta órákat gyakorolnak. Ez egyedülálló egy technikai sportban. Máshol talán nem ilyen fanatikusak.

- Mi lesz utánatok?

- Itthon rengeteg nagyon tehetséges fiatal van. Iszonyatosan tudnak motorozni.

- Úgy hallottam, van egy tanítványod…

- Több tanítványom is van. Van, akiket elviszek közülük egy-egy fellépésre. Közösen dolgozunk. Változatosabb a show, ha nem csak én motorozom, a közönség lát kismotort, nagymotort, tanul a tanítvány is, szokja a légkört…

- Megemlítenél egy-két nevet?

- Majd ha megérdemlik.

- De kemény vagy!

- Nem akarom, hogy azért ismerjék meg valamelyiket, mert az én tanítványom. Azért ismerjék, mert jó! Egyébként egyikük már kétszer nyert a freestyle kategóriában…

- Milyen céljaid vannak?

- Streetfighterként szeretnék VB 10-ben lenni, van egy pár motorozással kapcsolatos elképzelésem, de nem vagyok jó szervező, magamat pedig még rosszabbul menedzselem… de jó lenne egy kis segítség motor ügyben…

- Mire vagy büszke?

- Például a lányomra. Képzeld, egy Kymco quaddal már ő is része a műsoromnak. Önállóan!





h?cs
2008-09-28 20:45:44

Csak így tovább Pepe, még sokáig szeretnénk látni téged a "porondon"!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki ER-6n Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár