2010-01-18 , Írta: Rubóczky György, Képek: Rubóczky György
Címkék:	túra , szicília

Végül a következőt találtuk ki: menjünk el motorral Genovába, onnan komppal Palermóba, bejárjuk Szicíliát, majd ugyanígy haza. Így megússzuk a felesleges autópályázás nagy részét és hajókázunk is.

Első lendülettel leutaztunk Lentibe, hogy – egy kis fürdés után – másnap már Palmanovában éjszakázhassunk. Az élet egy picit átírta terveinket. Lentiben reggel, indulás előtt szerettem volna beírni az első olaszországi címet a GPS-be, de a készülékben nem találtam Olaszországot. Két éve pedig ugyanezzel jártuk be Nápolyt és környékét. Éppen indulás előtt frissíttettem a térképeket, na ezt nem kellett volna. A bajon Lenti egyik számítástechnikai boltjában segítettek, sok jóakarattal és vagy két óra munkával. Ez után gond nélkül jutottunk el Palmanovába. Szállásunk kitűnő, a helyi pizza még ennél is jobb volt. A másnapi út sok érdekességet nem tartogatott, újabb 450 km szinte csak autópályán Genováig.

A genovai kikötőben nem volt egyszerű feladat megtalálnunk azt a mólót, ahonnan hajónk indult. Próbálkoztunk minden nyelven – az olaszt kivéve –, végül egy moldovai illetőségű ottani munkás segített, mert vele legalább oroszul szót lehetett érteni, míg a többi csak anyanyelvét beszélte folyékonyan. A kompra a motorosok szálltak fel először, és egy láthatóan nagy gyakorlattal rendelkező szakember kötözte le a kétkerekűeket. Tartottam ettől egy kicsit, ezért megvártam, amíg Yamahánkra is sor került. Nagyon figyelmesen mindkét oldalra rögzítette a gépet, így nyugodtan mentünk fel a kabinba. A motorra láncolva hagytuk a sisakokat – mások is ezt tették –, csak a 20 órás hajóút alatt használandó dolgainkat vittük magunkkal. Maga a hajóút kényelmes volt, reggelizni és ebédelni viszonylag olcsón lehetett a kávézóban és az önkiszolgáló étteremben.

Az útikönyv szerint Szicíliában a közlekedés kaotikusabb, mint Olaszország egyéb részein. A könyv mindenképpen óvott a Palermóban és a Cataniában való vezetéstől, de a komp Palermóba érkezett, így eldőlt, ott motorozunk-e, vagy sem. Az első egy-két óra borzasztó volt. Nehéz megszokni, hogy míg balról egyszerre két robogós is előz, nem érdemes jobbra húzódni, mert ott jön 70-nel a harmadik. A forgalmi sávokat egyáltalán nem figyelik, annyian mennek egymás mellett, ahányan elférnek. A kanyarodást vagy előzést ritkán jelzik indexszel, minek is, hiszen úgyis lehet látni, hogy megelőztek. Persze az is lehet, hogy indexelne, de az régen összetört. Tíz autóból kilenc biztosan meg volt húzva vagy törve egy picit. Ezzel együtt nagyon figyelnek egymásra. Sokat dudálnak, de ez nem a türelmetlenség jele, csak jelzik, hogy kanyarodnak, előznek, vagy valamit majd tesznek, tehát figyeljünk. A forgalom lüktetését egy nap alatt sikerült megszokni, végül nekem kifejezetten tetszett. Több alkalommal láttunk a forgalmi dugókat feloldani igyekvő, intézkedő rendőröket. Szájukban síppal mutogatnak, rendelkeznek, és az autósok vita nélkül betartják utasításaikat.

Szerettünk volna valami kis képet kapni arról is, hogyan élnek az emberek ott, ahol nem hemzsegnek a turisták, így átköltöztünk a sziget közepére, Piazza Armerinába.

Hát itt nem hemzsegtek. Szállásunk úgynevezett „agriturismo” hely volt, vagyis régi parasztház, amelynek nagy kertjében zöldséget, dinnyét termesztettek, állatokat tartottak. A reggeli sem a szokásos „breakfast” volt. Az ebédlőben a nagy asztalt körbeülték a vendégek, egy angol, egy francia, néhány olasz házaspár és persze mi. Ekkor jött a gazdasszony, mamma Maria, és rengeteg finomságot kínált: teát, tejeskávét, többfajta gyümölcslevet, saját készítésű narancslekvárt, sonkát és egy szicíliai specialitást is: frissen sült zöldségeket kenyérszeletek között. A kedves asszonyság folyamatosan traktált, együnk még, mit hozhat még.

Innen kiindulva néztük meg a görög színházáról híres Taorminát. Aki a színház nézőterén ül, az a színpad felett elnézve az Etna pipáló csúcsát láthatja. Tényleg gyönyörű. A sziget legmagasabban fekvő települése, egyben Szicília geometriai középpontja Enna, ahol egy monumentális normann erőd maradványai és a nélkülözhetetlen dóm alkotják a látványosságokat. Egynapos kiránduláson néztük meg Caltagironét és Siracusát. Előbbi a szicíliai kézművesség, különösen a fazekasság központja. Idefelé a GPS-be beírtuk a város nevét, és a legrövidebb utat jelöltük meg, autópályák kitiltva. Hát a következő másfél órában kanyarból kanyarba estünk, legfeljebb 200 méter utat tettünk meg egyenesen. Caltagirone a rengeteg kerámiát áruló és helyben gyártó kis műhelyéről híres. Természetesen van dóm is, amelyhez a Santa Mariad el Monte 142 fokos lépcsősora vezet. Minden lépcső előlapja különböző, a motívumok arab, normann és spanyol hatást mutatnak – ezek a népek biztosan szerepeltek a város történelmében hódítóként.

Siracusa óvárosa nagyon hangulatos, egy kis szigeten van, ahová két hídon lehet bejutni. Persze különböző táblák tiltják a behajtást, alattuk rengeteg kivétel. Az olasz nyelvben való járatlanságom miatt azt a megoldást választottuk, hogy ahová az olasz robogósok bemennek, oda mi is, és ahol ők leparkolnak, ott mi is ott merjük hagyni a motort. No hát az olaszok mindenhová bemennek robogóval és bárhol megállnak vele. Ezért azután az óváros szívében, egy bank falánál parkolt a motorunk, míg mi várost néztünk.

A sziget belseje még egy említésre méltó helyet tartogatott számunkra: a III.–IV. századból való Villa Romana di Casalét annak idején sárlavina temette be, így viszonylag épségben konzerválódott. Padlóin elképesztő mennyiségben és minőségben maradtak meg a mozaikok. A legnagyobb 60 méter hosszú és 5–6 méter széles.

Sajnos elfogyott az időnk, és indulnunk kellett Palermóba, a komphoz. Sajnáltuk, mert igazán jó hely volt a sziget belseje. Genovából nem indultunk rögtön haza, hiszen a komp délután 5-kor kötött ki. Aludtunk egyet Busallában, Genovától északra kb. 20 km-re. Este a városkában ünnepeltek valamit, nem tudtuk kideríteni, hogy mit, de finom bólét lehetett kapni. Másnap elindultunk hazafelé, és 860 km megtétele után megérkeztünk Lentibe, a kiindulási pontba. Az ottani panziós örömmel fogadott, és mi is örömmel vacsoráztunk egy kétszemélyes hústálat. Finom volt a sok pizza és pasta, de már jólesett egy kis rántott húst, cigánypecsenyét is enni. Kicsit szomorúan jöttünk Budapest felé az M7-esen. Így közvetlenül jobban lehetett érezni a két ország közlekedési kultúrája közti különbséget. Van mit fejlődnünk. S hová rohanunk ennyire?

Fontos tudnivalók

Útikönyv: Szicília Útikönyv, Alexandra Kiadó. Lehet, hogy van más is, de ez jó volt. Egy magyar családdal találkoztunk Cefaluban, ők is ezt szorongatták.
Költségek: a hajóút Genovából Palermóba és vissza 640 euró. Lehetett volna 100 euróval olcsóbb is, ha februárban vesszük meg, és ha kabin nélkül utazunk, csak 440 euró lett volna. De az út 20 óra, így kényelmesebb volt.
A benzin kicsit drágább, mint nálunk, kb. 3800 km-t motoroztunk, s a Yamaha Faser 600-as átlagban 5 litert fogyasztott 100 km-enként.
Szállás: Olaszországban 50 eurót költöttünk éjszakánként, reggelivel két személyre. A motor mindenütt zárt udvarban állt. Magyarországon, Lentiben kicsivel több mint 7000 Ft volt a szállás éjszakánként reggelivel.
Autópályadíj: az olasz autópályáért fizetni kell, de a rendszer korrekt, világos: ahogy rámész, kapsz egy jegyet, és csak a lehajtásnál kell fizetni. Arra azonban vigyázni kell, hogy ha automata van a lehajtónál, az nagy címletet – pl. 50 euróst – nem fogad el. Vagy legyen apró, vagy embert kell keresni a fizetéshez.
Étkezés: enni a szieszta idején szinte lehetetlen, jobb, ha ráállunk a reggeli-vacsora ritmusra. Egy kisvárosban 5 euró körül van egy pizza, turisztikai gócban inkább 8. Általában nagyobb látványosságoknál csak nézelődni szabad, mert nagyon le tudnak venni. A boltban 0,5 eurós ásványvíz Siracusában, egy fagylaltosnál már 2 euró. De legalább hideg. Csapvizet mindenütt lehet inni, fogyasztható.

Utazásra, benzinre, szállásra, autópályára, étkezésre, belépőkre és persze finom olasz kávékra és fagyira összesen körülbelül 1700 eurót költöttünk. Ez leírva sok, megkeresve még több, de rengeteg élménnyel gazdagodtunk és régi tervünket sikerült valóra váltanunk.

• Motoros túrák
  

• Komppal Sziciliába
  

• A Magurán túli vidék
  
• Nagyendurókkal Erdélyben II.
  
• Nagyendurókkal Erdélyben 1. rész - A kobold útja
  
• Osztrák és olasz Alpok - Tízezer kanyar
  
• Hornetes romatikázás Toszkánában