hirdetés
2008-09-14 , Írta: Keith Kimber és Tania Brown, Képek: Keith Kimber és Tania Brown
Bookmark and Share

Buenos Aires, Argentína, Dél-Amerika. Egy körülbelül 180 centi magas, enyhén kopaszodó, szemüveges férfit kerestem, akinek kétezer angol font volt a zsebében készpénzben. Azt is tudtam róla, hogy polárszűrők vannak nála. Az én szűrőim. És az én kétezer fontom.




Megvártam, hogy a sokaságból az utolsó ember is szétszéledjen, aztán elhagytam a terminált, és CX500-asommal visszarobogtam a táborhelyre, amely 50 kilométerre volt a várostól. A pénzünk a hét végéig volt elég, aztán el kellett volna kezdeni eladni az értékeinket.

A sűrű városi forgalomból való kievickélésem egy óra és harminchét perce alatt azon töprengtem, mink van, ami bárminemű értéket képvisel, és arra jutottam, hogy nincs semmink. Volt egy csomó dolog, ami számomra értékes volt, de semmi olyan, ami másnak is értékes lett volna. Vagyis semmi eladható.

Még a fényképezőgépem is értéktelen volt: a típusszámot hordozó címke is lekopott már. Ebben a tekintetben az argentinok semmiben sem különböznek sok angoltól, spanyoltól és amerikaitól: kit izgat holmi második redőny vagy a szinkronsebesség – az ilyen jellemzőket kevesen értik. Nem, fényképezőgépem legfontosabb jellemvonása a típusszám utáni i vagy e (kisbetűvel, kisbetűvel kell lennie!). Ez olyan dolog, amit mindenki megért. Ez az a jellemző, amely a nyakban szíjon lógó gépről is elmondja: a sorozat csúcsmodellje és hogy ez a fényképezőgép sokba került.

Nem sokkal az argentin túránk előtt a helyi pénzt pesónak hívták. Így hát bevásárlás előtt Argentínában be kellett váltanod a fontjaidat pesóra.

Ám a korrupt kormány jóvoltából a peso gyengélkedni kezdett; olyannyira, hogy egy bevásárlókocsinyi pénzen lehetett egy csirkét vásárolni. Ezért az argentinok bevonták a pesót (bizony: ahogy kell, érvényen kívül helyezték az ország teljes pénzügyi rendszerét!), bevezették az Austral nevű új pénznemet, és elölről kezdtek mindent.

Hogy, hogy nem, a korrupt kormány nem javult meg, így aztán az Austral-nak szintén rosszul kezdett állni a szénája, és hamarosan Austral-milliókba került egy liter tej.

Ezért aztán … az argentinok bevonták az Austral-t, visszatértek a pesóra, és ismét elölről kezdtek mindent.

Mi az austral-os időkben jártunk ott. 
 
Amikor ilyen országban utazik az ember, hamar felismeri, hogy semmit nem akar kevésbé egy-két napnál tovább az övtáskájában tartani, mint Austral-t. Ha hétfőn veszel 10 fontnyi Austral-t, lehet, hogy pénteken már csak 4-et ér. Elég hamar megtanulod, hogy jobb, ha a fontnál maradsz.

Az argentinok, akik a hiperinfláció dörzsölt túlélői, szintén tisztában vannak a font értékével (avagy a dolláréval, német márkáéval és hasonlókéval), és amikor a birtokába jutnak, el sem engedik többé. Ezért volt, hogy kétezer fontom egy argentin zsebében kötött ki.



Világjáró motortúráink nagyon kevésbe kerültek. Nehéz lenne pontos számokat mondani, de összehasonlításképpen például a benzin Latin-Amerikában literenként körülbelül 30 penny-be (0.45€) került, és a heti élelmiszerszámlánk 15 font (22€) körülre jött ki. Az út hosszú-hosszú szakaszain gyakorlatilag csak üzemanyagra és ételre költöttünk. Néha kivettünk egy szobát éjszakára, de egy eldugott faluban egy szoba és egy biztonságos motorbeálló nem volt több 60 penny-nél (1€). Még a nagyobb városokban is találtunk olyan helyet, ahol 3.50-ért (5.25€) meg tudtunk szállni. Megengedhettük magunknak, hogy étteremben együnk, és egy kellemes tál ételért 2 fontot (3€) kértek.

Sok egyéb más pedig ingyen volt: hihetetlen tájak, szórakozás a helyi kocsmákban, találkozás Nicaragua elnökével, a rio de janeiro-i tengerpart valamint – meglepő módon – egy vadiúj CX500-es generátor beszerelése, mialatt mi a Guatemala City-re néző egyik legfényűzőbb házban lógattuk a lábunkat.

A következő történt. Volt egy kellemetlen éjszakánk szász százalékos páratartalommal a moszkitóktól hemzsegő őserdőben. Alig vártuk, hogy másnap motorra ülve elmeneküljünk a hőség és a csípkedő vérszívók elől. De mielőtt kijutottunk volna a dzsungelből, a CX leállt, és nem indult újra.

Abban a pillanatban egy nyitottplatós teherautó állt meg mellettünk, és a sofőr megkérdezte, hogy segíthet-e. Azzal a tervvel állt elő, hogy felrakja a CX-et a platóra, és elviszi velünk egyetemben a kb. 240 km-re lévő Guatemala City-be.



Pont azon morfondíroztam, hogy mennyire óvatosnak kell lenni a világnak ezen a felén, ahol egy olyan motor, mint a CX lehet, hogy 10 éves munkával kereshető meg, miközben ő ételről, borról, zuhanyról és légkondicionált szállásról beszélt. Úgy döntöttem, túl kíváncsi vagyok én ahhoz, hogy egy ilyet kihagyjak. Így történt, hogy aznap este egy hatalmas kanapán heverve csevegtem egy befolyásos és jó kapcsolatokkal rendelkező kubai amerikaival.

Ettől ugyan még kicsit sem javult meg a bringa, de Tania biztosított róla, hogy helyes döntést hoztam.
Másnap ismét útra keltünk a teherautóval, amelynek a hátulján még mindig ki volt kötve a CX. És hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt, hogy mi folyik körülöttünk.

Harminc percig tartott, amíg leértünk a kanyargós hegyi úton, és további 15 perc alatt jutottunk el egy Honda-kereskedésbe. Mikor odaértünk, az igazgatósági szobába vittek bennünket, italt szolgáltak fel, és bemutattak a vezérigazgatónak, aztán tovább suhantunk a teherautóval. Ezúttal a CX nélkül.

Afrika egyes nagyobb régióin kívül az egész világon használnak japán motorkerékpárokat. Ezek leginkább kicsi motorok: általában 125cc-sek vagy annál kisebbek. Ennél nagyobb bringákhoz egész egyszerűen nem lehet alkatrészt kapni ezekben az országokban. Ezért nagy szerencsénk volt, hogy – mint kiderült – Guatemala elnöke személyes testőrei részére öt darab CX500-ast plusz egy teljes alkatrészkészletet hozott be az országba. Az ő generátorának a várományosai voltunk.

Az alacsony árak meg mindenféle ajándékok ellenére végül is nem árt felpakolni jó sok pénzt. De ha elutalod a fontodat egy olyan helyre, mint Argentína, a Banco de Argentina megtartja a fontot, és ad helyette egy csomó Austral-t, és a helyi pénz nem váltható vissza fontra. Gondoljunk csak bele: elutalsz kétezer fontot (háromezer Euro), és a hét végére már el is vesztetted a felét. A következő héten már a háromnegyedét, és a hónap végén marad 125 font (185€) anélkül, hogy egy garast költöttél volna. A hitelkártya szintén nem megoldás. Nicaraguában találkoztunk egy amerikaival, aki három percet telefonált a Visa-kártyájáról, és otthon egy 375 dolláros számla várta.



Egész Közép- és Dél-Amerikában egyetlen olyan ország van, ahova a banki rendszeren keresztül pénzt lehetett küldeni. Ez az ország Panama, amelynek nincs saját pénzneme, hanem az amerikai dollárt használja. Panama viszont immár 19 000 kilométerre volt.

Készpénzre volt szükségünk, mert sokkal tovább motoroztunk Latin-Amerikában, mint valaha gondoltuk volna. Hatalmas terület. Egyetlen módon juthattunk fonthoz: kellett valaki, aki becsempészi.

Voltaképpen az egész csempészkedés a véletlen műve volt. Nem volt betervezve. Egyik nap egy kávézóban összefutottunk egy pasassal, aki elmondása szerint három hónapon belül az Egyesült Királyságba akart utazni. Az akkori helyzetben már semmiképpen nem tudtuk volna előkeríteni a pasast, de a dél-amerikai jómodor szabályai szerint még találkozásunkkor felajánlotta, hogy hazavisz nekünk valamit, ha akarjuk. Ismét gyorsan döntöttem. Már egy ideje tudtam, hogy el fog fogyni a pénzünk, mielőtt kijutnánk Dél-Amerikából, de folyton elhessegettem a gondolatot annak reményében, hogy majd csak megoldódik a probléma valahogy. Így hát megkértem, hogy szedjen össze 2000 fontot, ami a mi pénzünk, készpénzben, és fussunk össze, amikor hazatér Angliából. Elválásunkig még megfejeltem a rakományt egy két szűrővel a fényképezőgépemhez. Mindössze egy órát beszélgettünk vele.



Semmi biztosítékunk nem volt arra, hogy valaha is viszontlátjuk a 2000 fontunkat. Tania közölte velem, hogy ezúttal lehet, hogy nem a megfelelő döntést hoztam.

Útra keltünk, és tettünk egy nagy kört Paraguayon, Brazílián és Uruguayon keresztül.

A fasiszta Paraguayban a kormány három napra elkobozta az útleveleinket, mert előzőleg átutaztunk a kommunista Nicaraguán és – szinte érthetetlen – mert Guatemalában is jártunk, amelyről én azt hittem, hogy rendesen fasiszta, de a rövid hajú szadista nő a határnál váltig állította, hogy kommunista. Egy olyan rendőrállamban, mint Paraguay, útlevél nélkül motorozgatni veszélyes dolog.
Paraguay legjelentősebb exportja akkoriban a kávé volt, ami nem volt akármi, mivel tudvalevőleg az egész országban nem volt egy darab kávécserje sem. Az összes kávét Brazíliából lopták. Ezen kívül sok autót is exportáltak, amit szintén Brazíliából loptak. Ott-tartózkodásunk alatt Paraguay brazíliai nagykövetének ellopták az autóját, és hivatalos kérelmet kellett fogalmaznia, hogy legyenek kedvesek visszaküldeni.

A szükséges ételt nagy mennyiségben vásároltuk az út mentén tanyázó árusoktól. Ez a kereskedelmi gyakorlat nagyon feküdt nekünk. Néha még a motorról sem kellett leszállnunk! Az ilyesfajta szolgáltatásnak nem nagyon van párja nyugaton. Csak egyetlen bökkenője volt a rendszernek: az így vásárolt étel kivétel nélkül diesel bevonatú volt az úton közlekedő rosszul beállított, nagy károsanyag-kibocsátású teherautók jóvoltából. Feketenarancs, feketealma és feketehagyma.



Akkorra a CX már kényelmes otthonként szolgált. Volt két tökéletesen kocka alakú alumínium oldaldobozunk, amely belepasszolt a csomagtartóba, és asztalként funkcionált (az oldaldoboz tetejét odaszíjaztuk a hátsó csomagtartóhoz), plusz egy székünk (a másik dobozt használtuk széknek). Volt egy fényszórórácsunk, amely másodállásban hamburgersütő rácsként szolgált, valamint volt egy dróton lógó indexlámpa izzónk, amely a sátor belső világításáért volt felelős. Megtudtuk, hogy négy órán át égethetjük ezt a fényt úgy, hogy másnap még be is induljon a motor. A kemény földön való alváshoz már hozzászoktunk, és pusztán ennél fogva az életünk roppant kényelmes volt. A régi használt aluvázas sátrunkat végleg elnyűttük, ezért lecseréltük egy szép új kupolásra, amelyet ingyen kaptunk a gyártótól ez egyik fotónkért cserébe, amely a katalógusuk címlapját díszítette. Hogy titokban tudjunk letérni az útról (ez nagyon fontos, hiszen ez volt a tolvajok elleni legfőbb fegyverünk), beszereltem egy kapcsolót, amivel ki tudtam kapcsolni a féklámpát.

Az, hogy bárhol kényelmesen tábort tudtunk verni, nagy szabadságot biztosított a számunkra. Amikor nem volt más választásunk, néha a bozótban táboroztunk le falvak közelében, és még csak nem is sejtették, hogy ott vagyunk. Persze nem használhattuk a lámpát. Egy alkalommal Peruban hallottuk, ahogy jól megvernek egy ugató kutyát, amiért a semmit ugatja!



A Brazíliában töltött utolsó három napunk alatt egy trópusi ciklon heves és hosszantartó esőzést váltott ki. Soha nem láttam ennyi esőt. Ránk penészedett a ruhánk.

Mire visszaértünk Argentínába, az Austral még tovább esett, és napról napra ott vártam a repülőtéren az Angliából jövő gépeket, de a 180 magas enyhén kopaszodó szemüveges csempész nem akart jönni.

Aztán egyik nap Montevideóból, ami Uruguayban van, jött egy gép, és íme, ott volt. Pont mellettem ment el. Utána futottam.

A pénz? Mind megvolt. Az utolsó penny-ig.





FeR1
2009-11-28 18:57:34

Mintha egy kalandregénybe csöppentem volna bele...végig izgatottan olvastam. áazt hiszem én erre nem vállalkoznék...bár megindult egy gondolat a fejemben...

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki ER-6n Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár