2012-09-20 , Írta: Zomborácz Iván, Égő Katalin, Képek: Kőhalmi Péter

MR: Nem kezdte túl korán a motorozást. Mi vitte rá, hogy harminc évesen motorra szálljon?

Mr. Irons: Azt hiszem, a bátyám miatt kezdett érdekelni a motorozás. Volt neki egy B.S.A-ja. Ő tanácsolta nekem, hogy ne üljek addig motorra, amíg nem vezettem autót legalább 10 évig. Ennyi idő kell ahhoz, hogy megtanuld, hogyan viselkedik a többi sofőr, akik egy nap talán a gyilkosod is lehet. A négy kerék adta biztonságosabb közegben kell hozzászokni a közlekedéshez. Megfogadtam a bátyám tanácsát, úgyhogy az első hibáimat az autó volánja mögött követtem el. Mire harminc lettem, már tudtam, hogy nem vagyok legyőzhetetlen, hogy meghalhatok. A fiatalokból ez hiányzik.

MR: Szinte azzal egy időben, hogy elkezdett motorozni, rendeződött családi élete, megindult felfelé színészi karrierje. Mi történt Önnel 30 évesen, ami ennyi változást hozott az életében? Lát ezek között összefüggést?

I: Szerintem ez csak véletlen egybeesés. Ha az ember színésznek tanul, akkor a húszas évei azzal telnek, hogy kitanulja a szakmát és elkezdi építgetni a karrierjét. Aztán mire átlépi a harmincat, már felszedett elég sok tudást és elkezdi felhívni magára a figyelmet. Az igazán érdekes dolgok tehát az ember 30-as 40-es éveiben kezdenek el történni, amikor még mindig tele van ambícióval és energiával. Akkoriban Londonban éltem, és egy aprócska Honda 50-est vezettem. De elfértem rajta. Emlékszem, egyszer karácsonyi bevásárló körútra mentünk vele, mögöttem a feleségemmel, az újszülött kisbabánkkal, a kutyánkkal, meg az összes ajándékkal, amit addig megvettünk. Úgy néztünk ki, mint a kínaiak. Voltam egyszer Kínában, és láttam, hogy motoroznak arrafelé. Létrával, meg bármivel, amit fel tudnak pakolni a robogójukra. Na, én is úgy néztem ki ott Londonban, mint ők.

MR:  Mikor érezte úgy, hogy elhagyja ezt a kínai hangulatot és feljebb lép egy kategóriát?

I: Amikor elmúltam negyven, pár évre leálltam a motorozással. Egészen addig, amíg kiköltöztem vidékre és rá nem ébredtem, hogy mindig is ígérgettem magamnak egy nagyobb motort. Úgyhogy megvettem az első BMW-met, használtan. Egy RT100-as volt, amit nagyon imádtam. Emlékszem, hogy amikor megvettem, először azt se tudtam, hogyan kell beindítani. Ráadásul aznap este fel akartam menni Londonba, hogy elvigyem egy ismerősömet vacsorázni és megnézni egy filmet. Úgyhogy felhívtam, és szóltam neki, hogy nadrágot vegyen, mert motorral leszek. Erre, amikor odaérek, kilép egy hosszú fekete szoknyában, ami oldalt végig fel volt sliccelve és az egész lábát szabadon hagyta, amikor felült a motorra. Rögtön arra gondoltam, hogy ez már megérte a pénzt.


MR:  Maradt a BMW-nél?

I: Imádtam az RT100-ast. Mikor a fülembe jutott, hogy befejezik a gyártását, hogy átálljanak egy újabb boxer motoros modellre, megvettem az egyik utolsó, piacon lévő RT-t. Ma is azt a motort használom. Sajnos az elmúlt 22 évben csak kb. 87 ezer mérföldet tettem bele. Azért szeretem, mert annyira megbízható, és mert... nem egy számítógép. Olyan egyszerű az egész. Ha valami probléma van, az jó eséllyel a karburátor lehet, amit még be tudok állítani. Persze, nincs benne ABS, de –lekopogom – eddig még sosem volt szükségem rá. A gépem képességei alapján mérem fel az utat. Igaz, kicsit keskenyek a kerekei, de ettől még imádom.

MR:Többször járt már Magyarországon, túrázott is motorjával hazánkban. Van kedvenc magyarországi motoros útvonala? És mit ajánlana Európán belül a magyar motorosoknak, amit nem lenne szabad kihagyniuk?

I: A munka mellett sajnos nincs túl sok időm túrázni. Bár van az a szakasz a hegyek között, a régi fővárosnál, Esztergomnál. Imádom azt az utat. De tudom, hogy rengeteg szép útvonal van itt. Egyszer kelet felé is elindultam, de nagyon laposnak találtam azt a vidéket. Dél felé még nem tudtam eljutni. Egyszóval tudom, hogy sok jó útvonal van itt Magyarországon, de nem tőlem kéne tanácsot kérni. Szeretem Szlovéniát. Gyönyörű utak vannak arrafelé, egyszer kis szerpentineken mentem a tengerpartig.


MR:  Egyedül vagy utassal szeret motorozni?

I: Utassal, mert szerintem a motorozás egyik legérdekesebb része, amikor megállsz, beszélgetsz, pihensz és felfedezel. Szöges ellentétben áll azzal, amikor csak úgy nyomod neki és koncentrálsz és mész előre. Persze annak is megvan a maga szépsége, de aztán egyszer csak megállsz. Elszívni egy cigit, meginni egy kávét és közben nézelődni. És nagyon jó, ha van ott valaki veled, akivel megoszthatod az élményt.

MR:  Mit gondol a magyar közlekedési morálról?

I: A városi közlekedésnél nem szabad elfelejteni, hogy az emberek lehetnek fáradtak, másnaposak, vagy idegesek, mert késésben vannak, vagy egyszerűen idősek, de ezer más oka is lehet annak, hogy nem veszik észre a motorost. Aztán meg őrület, ahogy általában a fiatalok a robogóikon közlekednek. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy Magyarország veszélyesebb lenne, mint a világ bármely más országa. Minden országnak megvan a maga sajátossága. Olaszországban például mindenki gyorsan vezet, de pont emiatt jobban is koncentrálnak, bár néha áttévednek az út túloldalára a kis robogóikkal. Nincs mit tenni, hozzá kell szokni. Budapesten sem veszélyesebb, mint bárhol máshol, ahol sok emberre kell odafigyelni. Én például minden egyes előzésnél igyekszem előre kifigyelni, hol jöhet olyan kereszteződés, ahol indexelés nélkül bevághatnak.


MR: Működik még a Guggenheim motoros klub, amelynek alapító tagja volt?

I: Jelenleg parkolópályán van, de szeretnénk egy emléktúrát szervezni Dennis Hopper tiszteletére. A gond a szervezéssel van, hisz az elmúlt 18 hónapban nagyon elfoglalt voltam. Szóval most pihentetjük a dolgot. Hol is volt az utolsó túra? Spanyolországban, talán épp másfél évvel ezelőtt, amikor a többiek beutazták Baszkföldet. Én sajnos nem lehettem velük. Tehát dobog még a klub szíve. Finoman.

MR:  Ha már a motoros klubokról van szó, mi a véleménye a klasszikus motoros klubokról? Jár motoros találkozókra?

I: Nem szeretem a motoros klubokat. Úgy értem, számomra a motorozás arról szól, hogy egy kicsit elvonulsz az emberektől. A szeretteidet, vagy egy nagyon kis csapatot talán magaddal viszel, de a nagy társaságok nem nekem valók. Van elég ember az életemben, motorozni nem szeretek két-háromnál többel, mert úgy még el lehet tűnni. Nem szeretem zajosan a világ tudtára adni, hogy itt vagyok.


MR:  1995-ben bevonták a jogosítványát gyorshajtásért. Még mindig vonzza a sebesség?

I: Szeretek olyan gyorsan menni, amilyen gyorsan még biztonságosan lehet. Ez pedig változó. Próbálom megjegyezni azt is, merre vannak a kamerák, és igyekszem biztonságosan vezetni. Abban hiszek, hogy sokkal biztonságosabb olyan tempóval haladni, amit az út és a motorkerékpár megenged, mint egyfolytában a sebességkorlátozás szélén egyensúlyozni. Így sokkal jobban lehet koncentrálni és élvezni az utat. Márpedig ebben rejlik a motorozás élvezete. Ezt egy autóban nem lehet átérezni. A motoron koncentrálnod kell, látnod, hol vannak a kövek, a vízátfolyások, és mit enged meg számodra a többi autós és az út. Jómagam próbálok lassítani, ha kamerát látok. És nem versenyzek. Néhány emberben felmegy a pumpa, ha azt látja, hogy egyszer csak elhúz mellette valaki. Sok oldala van ennek, de én úgy gondolom, hogy óvatos és tudatos vezető vagyok. De emellett gyors is.

MR: Az egyik fia ugye az Ön pályáját követve színész lett, a motorozással megfertőzte valamelyik fiát?

I: Nem. Ugyanazt a tanácsot adtam nekik, amit én kaptam anno. Várjanak a motorozással, amíg nem vezettek legalább 10 évig autót. Az idősebbik fiam tizennyolc éves kora óta vezet, úgyhogy ő akár át is nyergelhetne már. Lenne is értelme, hisz Londonban lakik. A kisebbik fiam érdekes módon egyáltalán nem érdeklődik a motorozás iránt. Ő is vezet, de csak huszonnégy évesen szerezte meg a jogosítványát Amerikában. Egyszerűen nem vonzza az ötlet. Bár amikor kicsi volt, egyfolytában egy quadot vezetett a farmunkon, azzal ugratott mindenfelé. Én ugyanúgy, ahogy nem tanácsolnám senkinek, hogy színész legyen, nem mondanám azt sem, hogy vegyen egy motorkerékpárt. Vagy vegyél, de légy tisztában a veszélyekkel. Mert azok vannak. Bár nem több, mint a lovaglás esetében  (amit szintén nagyon szeretek). De a lovaglás, éppúgy, mint a motorozás és bármi, ami izgalmas, veszélyt hordoz magában. Ezért kell nagyon jónak lenned bennük. Szóval az ilyen tanácsokkal óvatosan kell bánni. Egy nap úgyis eljön majd a jel, hogy készen állsz, és akkor elmehetsz megvenni a motorodat és nekiugorhatsz a dolognak.


MR:  Egy középkori várban él, amit Ön restauráltatott. A régi motorok is ugyanígy vonzzák, mint a régi épületek?

I: Szeretem nézegetni őket. Nagyon tetszett az a kiállítás, amit a Guggenheim Múzeum szervezett egyszer, de nem vagyok a technika megszállottja. Azt hiszem, azért szeretem a motorokat, mert szabadságot adnak. Érdekel, hogy mennyire megbízhatóak, mennyire jól működnek, mennyire szépek, de nem rajongok megszállottan értük. Azt élvezem a motorokban, amit az életemmel tesznek.

Címkék:

interjú , jeremy irons

• Kérdezze Jeremy Irons-t!
  
• Jeremy Irons újra Magyarországon motorozik