2009-10-01 , Írta: Stefan Knittel, Képek: Stefan Knittel
Címkék:	mz , gt , 250 , 500

Több, mint 30 éve vesz részt a Motorradwerk Zschopau a nemzetközi terepsportban. Az MZ gyári versenyzők számtalan Európa-bajnoki címen kívül hét Trophy győzelmet és hat Ezüst vázát szereztek a Hatnaposon, a terepmotorosok világbajnokságán. És ugyanennyi ideje annak is, hogy magánérdeklődőktől megtagadják a megvásárolható MZ endurót, az NDK utánpótlás részére készült néhány kis szériát leszámítva. Ezen belátható időn belül kapacitáshiány miatt nem sok változás várható.

Az MZ üzemtől néhány kilométerrel feljebb a völgyben található versenyosztály évről-évre új gyári gépeket hoz létre a nemzeti bajnokságban, az EB futamokon, valamint a Hatnaposon való részvétel érdekében. A gyári versenyzők a műszaki állományhoz tartoznak, és nemcsak a fejlesztésben vesznek részt, hanem saját kezűleg szerelik össze gépeiket.

így például a membrános szívás vezérlést kísérletképpen már 1976/77-ben bevezették. A kipufogóoldali vezérlőrendszerekkel való kísérletezést 1980-ban kezdték el. A motorkerékpár alapvonalai már 1983-ban kialakultak, akkor álltak át az új hátsó lengővillára és a karos áttétellel működtetett kettős rugóstagra.


A motor nem a szériatermékkel áll rokonságban, hanem inkább a korábbi ETS-G terepmotor az elődje. Annak is csak azonos, nagy felületű hűtő-bordázata mutatott távoli hasonlóságot a sorozatgyártású megfelelővel. A vízhűtésre 1988-ban tértek át, meglehetősen későn, ha meggondoljuk, hogy a nyugati konkurencia már évek óta folyadékhűtéssel dolgozik. A nagy motorteljesítmény így végre a terepezés nehéz körülményei között is jobban fenntartható.

A szívómembrán alkalmazása (amelyet egyébként Zschopauban a DKW 350-esen már 1931-ben szériaszerűen alkalmaztak) a távozó égésgázok nyomása által vezérelt kipufogóoldali tolattyúval együtt - a Rotax Rave Systemhez hasonló - jelentősen javítja a forgatónyomaték alakulását az alsó fordulatszám tartományban, és csökkenti az üzemanyag fogyasztást is.

Ennek ellenére az MZ GT 250-es 46 lóerejét hatfokozatú váltóművön továbbítja a hátsó kerékhez. Az MZ-re jellemző lánctokozásról a gyári gépek tervezői már néhány éve lemondtak, Meghagyták viszont a hátsó dobféket, míg elöl tárcsafék teljesít szolgálatot.

További javításra került sor a kerékfelfüggesztések terén, amelyek első pillantásra alig különböztethetők meg az olaszokéitól. A saját gyártmányú, 35 mm belsőcső átmérőjű és 300 mm rugóúttal rendelkező teleszkópvilla helyébe az EB futamokon és a Hatnaposon a White Power fejreállított teleszkópja kerül. Annak magas műszaki színvonalát az MZ termékek mindeddig nem érték el. A hátsó kerék továbbra is hosszú aluprofil lengővillában fut, amely kis helyigényű, progresszív hatású mechanizmuson keresztül támaszkodik a két, gáznyomásos Bilstein rugóstagra. Az egyébként, hogy minek kettő belőle, rejtély marad. Az alsó tartó meghosszabbítása révén a teljes rugóút 300-ról 330 milliméterre növekedett.
A 250 cm3-es gépen kívül van még 350-es és 370-es változat is, módosított hengerméretekkel, az 500 cm3-es kategóriában való részvétel érdekében. Ezekkel az idén Jens Grüner, Jens Scheff-ler és Andreas Cyffka indul. Harald Sturm, Uwe Weber és Mike Heydenreich hű marad a 250-es géposztályhoz.

Idény közben háromszor cserélik le a bevetett gépeket. így az MZ versenyosztályon évente 18-20 motorkerékpárt készítenek, amelyeket aztán felújítva edző motorként vagy az NDK egyesületi motorjaiként használnak tovább.

Nyugaton továbbra is hiába várnak Zschopauból származó enduróra. Belátható időn belül utcai motorkerékpár sem igen képzelhető el vízhűtéses motorral. A kilencvenes években azonban az enduró motorok fejlesztési eredményeinek nagy része megjelenhet a sorozatgyártásokon is.