hirdetés
2009-12-16 , Írta: Mező János, Képek: Mező János
Bookmark and Share

A kompozíció latin eredetű szó, eredeti jelentése: összerakni. Kezdetben a grammatikában használták, a szavak összerakására utalt, majd meghonosodott a különböző művészeti ágakban is, azt jelezve, hogy a művész alkotóelemekből – esetünkben – képelemekből állítja össze alkotását.

A Fotósuli sorozat bármely részének olvasása esetén nem győzzük hangsúlyozni, hogy a sorozat nem szakcikk, nem tudományos igényű munka, sokkal inkább alapismeretek, tanácsok gyűjteménye, melyek jó alapot adhatnak annak, aki a témával komolyabban szeretne foglalkozni.

A "végtelenben" találkozó egyenesek érzékeltetik a líbiai sivatagot átszelő út hatalmas távlatait, a határtalan teret

Mindenekelőtt hadd nyugtassuk meg az Olvasót, hogy az alapismeretek legszárazabb részén, mint rekeszátmérő, fényerő, mélységélesség stb. immáron túl vagyunk. Ami most következik, az már alkotómunka. Megtervezzük a képet, vagyis kiválasztjuk, hogy az elénk táruló látványból mi kerüljön rá és mi ne, ami pedig rákerül, az hol helyezkedjen el. A fényhatások, a fényerősség és a fény irányának megválasztása szintén e témához tartozik.

Képeink mindig egy adott keretben jelennek meg, e keretet magának a képnek a fizikai határai, vagyis szélei jelentik. Fényképeink kereteit általában egy téglalap jelenti. Attól függően, hogy ez a téglalap a hosszabb vagy a rövidebb oldalán fekszik (vagy áll), nevezzük a képet álló vagy fekvő formátumúnak. Értelemszerűen a portréfotók a legtöbb esetben az álló, míg a táj- és épületfotók a fekvő formátumot részesítik előnyben. Természetesen mindkettőnél bőségesen akadnak kivételek. Például egy tornyot, egy fát általában álló formátumban örökítünk meg, de portréfotózásnál is előfordulhat a fekvő forma.

Fényképet általában akkor készítünk, ha valamit meg akarunk örökíteni, szerencsésebb esetben valamit ki is akarunk fejezni. Fontos eldönteni, hogy miről fog szólni képünk, vagyis hogy mi és/vagy ki lesz a témája. Ha megvan a téma, akkor arra koncentráljunk a kép tervezésekor. Az is fontos szempont, hogy ne csak mi, a kép készítői, de a majdani szemlélői is egyértelműen tudják, hogy miről szól a kép, vagyis hogy mi a témája. Erre a témára különbözőképpen tudjuk a néző figyelmét ráirányítani. Terelhetjük a figyelmet a téma elhelyezésével a kép keretein belül, de fókuszálhatunk rá fény- vagy színhatással is.



Például vegyünk egy jellegzetes figurát a tömegben, akit a környezetével együtt akarunk bemutatni. Ha ruházata elüt a többiekétől, máris nyert ügyünk van, mert már csak egy kis trükköt kell alkalmaznunk, hogy teljesen egyértelmű legyen, hogy ő a kép fő témája. Valamilyen kiemelt helyre kell őt helyeznünk a képen belül.

A legelső tanács, amit a kezdő fotósok általában kapnak az, hogy a kép fő motívumát a kép harmadoló pontjára kell tenni. Szinte ugyanilyen gyakran hangzik el az aranymetszés kifejezés is. Hadd tegyük tisztába e két kifejezést.

Először is: az, hogy a fő motívumot a harmadoló pontra kell tenni, ez túl sommás elképzelés. Nem KELL odatenni, hanem lehet. Mint ahogyan középre is helyezhetjük, a kérdés csupán ismét az, hogy milyen hatást akarunk vele elérni. Ha szilárd, biztos, nyugodt, statikus hatást kívánunk megjeleníteni, akkor helyezhetjük középre a témát, de ha egy kis feszültséget akarunk a képbe vinni, helyesebben tesszük, ha kimozdítjuk a középpontból. A középpontból kimozdított kép esetében viszont használjuk a harmadolási szabályt. Hogy mi is az a harmadolási szabály, vagy mik azok a harmadoló pontok, azt rögtön megértjük, ha képzeletben a képmezőt két vízszintes és két függőleges vonallal három-három egyenlő részre osztjuk.

A mali pásztor nélkül kissé unalmas lenne a kép, és így megjelenik a tájban az ott élő ember

A vonalak metszéspontjai – négy darabot találunk belőlük – jelölik ki a harmadolási pontokat. Ha a fő motívumot valamelyik harmadolási pontra komponáljuk, azt vesszük észre, hogy a szemnek kellemes, esztétikus arányok jönnek létre. A harmadolási szabály nem egyezik meg az aranymetszéssel, amely a legharmonikusabb arányokat eredményezi. Az aranymetszés úgy osztja ketté a dolgokat, hogy azokban a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobbik rész a kettő összegéhez, vagyis az egészhez. Ha egy síkot 1/3-2/3 arányban tagolunk, arányai hasonlítani fognak az aranymetszéshez, de nem lesz pontosan az. Arra mindenképpen ügyeljünk, hogy ha a témát kimozdítjuk a középpontból, akkor az határozottan történjen meg, mert ha csak egy kicsit mozdítjuk ki, akkor olyan hatást fogunk elérni, mintha egy elrontott centrális kompozíciót látnánk. A kimozdítás tehát legyen határozott és egyértelmű. Jó tudni, hogy a nyugati ember általában először balról jobbra és közelről távolra pásztáz a szemével, amikor egy képet tanulmányoz, tehát a képen így elhelyezve a fontos elemeket megkönnyíthetjük a képünket tanulmányozó néző dolgát.

Tossa del Maar képét feldobja az előtte húzódó, parabolikus ívet leíró csatorna

A tekintetet terelhetjük átlós komponálási móddal is, amikor az egyik fontos képelem például a bal alsó, a másik a jobb fölső képsarokban található, de az is segít szándékunk kivitelezésében, ha valamelyik képelem mintegy grafikus formát alkot. Lehet ez egy ferdén futó út, egy kanyarogva futó folyó vagy szerpentin, tengerpart stb. is.

A komponálás során fontos a helyes képkivágás is. Nem helyes, mert megnehezítjük a néző dolgát képünk értelmezésében, ha azon fölösleges elemek is láthatók. Ismét csak azt tudjuk mondani, hogy koncentráljanak a lényegre, a lényegtelent hagyják el.




A spanyolországi Cadaques látképe előtti nagy vízfelület unalmassá teszi a képet. A fotós, nézőpontját kissé megváltoztatva a képbe komponálhatta a partra húzott csónakot.

Ezt megtehetik a képkivágás módosításával (zoomolnak vagy távolabb-közelebb lépnek), megtehetik olyan nézőpont választásával, amely kiiktatja a zavaró elemeket, mint például villanyoszlop, vezeték, földön heverő szemét, belógó objektumok. Kis mélységélességet választva (nagy zoom, tág rekesz) pedig elmoshatják a zavaró hátteret. A környezetből mindig annyit mutassunk meg, amennyit képünk mondanivalója megkíván. Néha elég egy szempár vagy egy dolgos kéz. Ha például portréalanyunkat be akarjuk mutatni, mutassunk meg vele együtt jellemző környezetéből pár részletet is. Ha például juhászról készítünk portréképet, nem árt, ha a képben – még ha elmosódottan is – látszik pár birka. Ha például motoros túra egy állomását akarjuk megjeleníteni, komponáljunk a képbe arányaiban odaillő motoralkatrészt, egy kereket vagy annak egy részét, egy tükröt, egy tankrészletet stb. Ha már képkivágásról írtunk, meg kell említenünk, hogy a sok üres részlet ugyanolyan zavaró lehet, mint a túl sok részlet. Színt, életet visz a képbe, ha annak előterébe komponálunk egy odaillő tárgyat, embert. Az üres sikátor meglehetősen unalmas lehet, de ha ugyanebben a sikátorban mondjuk egy alak is látszik, máris megtelik élettel. Ugyanez látható példa képpárunkon is. A spanyol halászkikötő előtere unalmas az üres tengerrel, de ha abba egy partra húzott csónakot komponálunk, máris érdekesebb hatást érünk el. Hasonlóan lehet kitölteni az üres képszéleket is az úgynevezett keretes komponálási móddal. Kereteink a legkülönbözőbb képelemek lehetnek. Ágak, falevelek csakúgy, mint ablakok, ajtók, kapuk, különböző nyílások.

Címkék:  kompozíció , fotósuli



FeR1
2009-12-17 22:54:55

Ezért olvasom el ma este is Anya az ismétlés tudása. Vagy valami ilyesmi.

rgary
2009-12-17 11:32:58

Viszont reggelre elfelejtem!

FeR1
2009-12-16 22:30:36

Ma este is okosabban fekszem le

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár