hirdetés
2010-09-08 , Írta: Zomborácz Iván, Képek: Zomborácz Iván
Bookmark and Share

Nem kell motorizált Kőrösi Csoma Sándornak születni ahhoz, hogy az ember a Balatonnál messzebbre akarjon elgurulni. Egyrészt ott a kaland, az új vidékek felfedezésének öröme, maga a motorozás és végül némi szívás, ami valamilyen szinten már mindenkit érintett, aki próbált valaha lemenni a térképről.

Ezek így együtt adják ki azt, amiről a kalandvágyó ember szívesen ábrándozik. De ahogyan Benyovszky Móric sem egy hirtelen ötlettől vezérelve, minden előzmény nélkül lett Madagaszkár királya, úgy az átlag motoros sem arra eszmél a jogsi megszerzése után, hogy máris egy másik kontinensen van. Egy ilyen úthoz áldozatot kell hozni, többet, mint egy másfél napos zempléni túrához.

A nyaralást is sokféleképpen lehet értelmezni, ahogyan a wellness hétvége és a kongói túlélőtúra sem egymásból ered, úgy a fenti két motoros utazás között is vannak lépcsőfokok. Amiket valaki vagy átugrik, vagy szépen végigjárja őket. Ilyen lépcsőfoknak tartom ezt a Dolomit-túrát, hiszen egy nap alatt ott vagyunk az olasz Alpokban, és az ebédre megevett zergét vígan böföghetjük fel egy szűk visszafordítóban, majd három nap cirkálás után meg sem kottyan a hazaút.

Túrák Olaszország: Dolomitok
A túráról még több kép a galériában

Az előkészületekhez mindenkitől ugyanazt a tanácsot kaptam: a hágókon még lehet hó, vigyek meleg cuccot, az eső pedig párszor biztosan el fog kapni, ilyenkor fontos, hogy kéznél legyenek a háromkirályok: esőruha, esőkesztyű és esőcsizma.
 
Az osztrák határ átlépésétől kezdve szükség is volt mindre, ugyanis onnantól kezdve végig zuhogott. A teljesen vízhatlannak hitt overall alatt is mindenhol átáztam, a szállásra megérkezni olyan érzés volt, mintha a Titanic egyik mentőcsónakjára kapaszkodtam volna fel. A mostoha időjárás jobban összekovácsolt minket, mint egy szemét kiképzőtiszt, mindenkinek volt egy története arról, hogy mikor esett át a holtponton. A csonkolt koldusok között biztosan nem arat osztatlan sikert, ha valaki munkán kívül is hiányos végtagjait mutogatja kollégáinak, köztünk mégis divat lett este a szétázott és a vizes kesztyű által kiszínezett tenyerünket máséval összehasonlítani. Szerencsére mielőtt nagyon belemerültünk volna, megérkeztek a sörök és a vacsora.

Túrák Olaszország: Dolomitok
Cruiser és túramotor egyaránt elfért a csapatban. A többség már indulásnál esőruhát húzott

Az emberi szervezet egy bizonyos korig a legnagyobb szemétséget is képes tolerálni, ezért lehet végigbulizni az egyetemi éveket, minden komolyabb felkészülést mellőzve lefutni egy félmaratont, vagy végignézni egy parlamenti közvetítést maradandó károsodás nélkül. Én még nyilvánvalóan nem értem el a kritikus határt, így másnap reggel sem kezdtem vitorlaméretű plexiről és fűthető ruhadarabokról álmodozni, miközben az ablakon kopogó vizet néztem. Reggeli után rövid haditanács, majd Topi, a túravezető megtalálta a megoldást. A programon variálunk, az utolsó napot vesszük előre, a felhőtérkép szerint arrafelé nincs ennyi eső. Eső tényleg nem volt, de hó igen.

Túrák Olaszország: Dolomitok

Lent a völgyben kellemes 20–22 fok, süt a nap, és nem értem, mi a rossebnek hagytam benne a nadrágban a bélést, hiszen ez Olaszország, ahol a maffiózók géppisztolyának csövét, a gőzölgő kávét és a tengerpart homokját ugyanaz a forróság jellemzi. Persze, még nincs nyár, meg amúgy is a térdkalácsról beszélünk, nem a csizma sarkáról. Aztán jön egy szép panorámaút, szűk visszafordítók cikcakkban visznek fel a hegyre, a mellékvesevelő vidáman köpi tele adrenalinnal a véráramot, és csak annyi van a fejemben, hogy minél jobb ívet találjak, amin a lehető legmélyebbre tudom dönteni a motort, és imádkozom, hogy időben kiszúrjam az útra került kavicsokat és az alpesi trágyát, mert a bizonyos lila tehenekből sem közvetlenül tejcsoki jön, hanem egy különösen csúszós anyag.

Túrák Olaszország: Dolomitok
A gyakorlottabbak rákészülnek az iwiw-gyanús képekre, a többiek a mediterrán vonásokat sem nélkülöző tájban gyönyörködnek

Közben haladunk felfelé, és valósággá vált a környezetismeret óra, százméterenként egy fokot hűl a hőmérséklet, és a növényzet úgy változik, mintha szuperszonikus tempóban haladnánk a Bakonyból északnak. A gyümölcsösöket felváltják a lombhullató erdők, jönnek a fenyvesek, a törpefenyők, majd elmaradnak a fák, és hirtelen mindent hó borít, a hőmérő nulla fokot mutat, majd minden elhomályosul. Hoppá, mégsem annyira páramentes ez a plexi. Felhajtom, és akkor elkezdem érezni az arcomba csapódó hópelyheket. Mindenki óvatosan fékez, többen bekapcsolják a vészvillogót, az átlagsebesség visszaesik, de tovább kúszunk felfelé, dacolva a hóval és a tejfölszerű köddel. A tejfölt sem szeretem.

Minden fékezést kétszer meg kell gondolni, a motor feneke folyamatosan csúszkál, aztán hirtelen kiérünk a felhőből, szikrázó napsütés, száraz utak, mindkét oldalt méteres hófalak. Aztán újra gyűlnek a felhők, a felettünk lévő hegy csúcsai ismét eltűnnek a szem elől, itt az idő indulni, vár a csülök, amiről többet meséltek, mint a tavalyi cruiseres eldőlésről, amikor letört a plexi, de visszaragasztották – amit még Pesten kétszer hallottam, majd a túra minden napján további kétszer felhozta valaki. Az étteremhez egy almáskertek mellett futó szerpentin vezet, az étlapon mindössze négy fogás szerepel – ez jó jel, kevesebb fogásra jobban oda lehet figyelni. Nem akarok nagyon belemenni, de ennyire finom csülköt még soha nem ettem. Egy nagy fa vágódeszkán tálalják, mellé torma, mustár és a helyi speciális ánizsos-köményes barna kenyér. A hús kívül roppan, belül toccsan, egyszerűen tökéletes, és még a magamfajta háttérinfó-mániásoknak is van egy kis érdekesség: állítólag a konyhán használt fűszerkeveréket a főszakács egyedül, zárt ajtók mögött intézi. Az ott dolgozók ugyan nagyjából tudják, hogy mi van benne, de az arányok és néhány titkos komponens a hétpecsétes titok kategóriába tartozik.

Túrák Olaszország: Dolomitok
„Te, Maria, nem őrültek ezek a motorosok, hogy nem félnek a lavinától?” „Ugyan Leonetta, szinte az összes gépen gyári dob van, ezek nem olyan huligánok, mint amilyenek Szicíliában vannak”

A második nap volt a csúcspont. Induláskor az utakon csak foltokban volt víz, így az esőruha a tanktáska mélyére süllyedt. Lógott ugyan az eső lába, de mindenki éhezett egy kis döntögetésre. Hiába húztam a gázt, Csabi, mint a golyó ment el mellettem a BMW F650 CS nyergében – ő például a túra előtt két héttel szerezte meg a motoros jogsit, az indulásig körülbelül 90 kilométer motoros tapasztalattal, de a sok év ralizás nem tűnik el nyom nélkül, hamar ki tudta használni az agilis motor adta lehetőségeket.

Túrák Olaszország: Dolomitok

Ahogy közeledett az ebédidő, a felhők szép lassan utolértek minket, a helyi sonkákból és felvágottakból rendezett piknik már szemerkélő esőben zajlott. Egy rövid fotózás még belefért, aztán indulni kellett: kerüljük meg a szemközti hegyet, ha ezen az oldalon esik, akkor másikon biztosan jobb idő van, érjünk oda, mielőtt ott is elromlik az idő. Az idő nem romlott el, cserébe Topi motorja elkezdett töltési gondokkal küszködni. Ezen a ponton kettévált a csapat, néhányan ottmaradtak segíteni, a többiekkel meg folytattuk az utat.

Túrák Olaszország: Dolomitok

Túravezető nélkül szétszakadt a csapat, de a gyorsabbak minden elágazásnál bevárták a végét. Ez volt a megtérés ideje. A nálam gyorsabbak messzire elhúztak, a cruiseresek lemaradtak, egyedül voltam a szerpentinnel. Próbálgattam, élvezetesen kóstolgattam a saját határaimat, a szűk balos kanyarban meg-megkarcoltam az oldalsztendert, és felismertem a helyi közlekedési morál lényegét: a szembesáv szent és sérthetetlen. Jöttek szembe autók nagy tempóval, de véletlenül sem jöttek az én sávomban. Tényleg senki. Csak magam miatt kellett aggódnom, de az a hamis biztonságérzet szállt meg, hogy csak saját hibámból lehet bajom.

A harmadik nap sajnos elég kurtára sikerült, a tervezett három–négyszáz kilométernek talán a harmadát sikerült megtenni, az eső elmosta mind a kanyarvadászatot, mind a pizzaebédet. Cserébe egy megbízhatónak kinéző kis vendéglőbe tértünk be, ahol megkóstoltam a zergehúst. Úgy vagyok vele, hogy külföldön mindig a lehető legextrémebb helyi specialitást kell kipróbálni, tehát ha van az étlapon tasmán ördög vagy fehértigris-burger, akkor azt. A zerge ízre leginkább a szarvasra hasonlít, de annál picit tömörebb a bukéja.

Túrák Olaszország: Dolomitok

A szállásra vezető úton különös helyi szokással találkoztunk. Az esküvőre hangoló fiatalok az aszfaltcsík egyik felét frissen kivágott fenyővel és méretes tábortűzzel eltorlaszolták, a továbbjutáshoz bele kellett kortyolni a borukba a házasulandók egészségére. A szerencsésebbek közé tartoztam, elslisszolva mellettük nem csak a borkóstolót úsztam meg, hanem az ezzel járó ölelkezést is. A helyiek egyébként furcsa átmenetet képeznek a sótlan osztrákok és a laza olaszok között, olyan 60-40 arányban őrzik magukban a két nép jellegzetességeit. Érdekesség, ha a származásukat kell meghatározni, minden esetben dél-tirolinak vallják magukat.

Nem jártam annyi felé, hogy azt mondhassam, a Dolomitokban vannak a legjobb motoros utak, de azt bizton állíthatom, hogy ide legalább egyszer mindenkinek el kell jönnie. A magas hegyek, az itthon csak nyomokban fellelhető szerpentinek, a tisztaság és az előzékeny közlekedők – ezek miatt nem szabad kihagyni. Nyugat-Európában nagy kalandot nehéz találni, hiszen mindenhol van benzinkút és térerő, így nem kell soha a túlélésért harcolni, a szervezett túra pedig a maradék kockázatot is minimalizálja. Elképzelhető, hogy a Julianus barát lelkületű emberek picit kiheréltnek veszik az élményt, de aki csak motorozni akar egy jót, annak ez ideális út. A hazaút reggelén pedig ragyogó napsütésre ébredtünk, ezért útba ejtettük a Grossglocknert, de az már egy másik kaland kezdete.

Címkék:  dolomitok , olaszország , túra



figgol
2010-09-15 15:50:03

Hmmmm, milyen éhes lettem az ebéd részletezése után...) Jó kis beszámoló!

hangszoro
2010-09-13 06:25:44

Hm.....szerepel a listán!

dragboyz86
2010-09-09 18:26:48

Ez király buli lehett!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár