hirdetés
2010-10-22 , Írta: Rosivall Ágoston
Bookmark and Share

A Magny-Cours-ban rendezett 24 órás Bol d’Or, az Endurance Világbajnokság utolsó előtti futama volt. A csapatom számára nagy volt a tét. Tudtuk, hogy ha hibázunk, a le mans-i majdnem nullázás után (összesen 1 pontot szereztünk) nemcsak hogy elveszítjük az esélyt az Endurance Világkupa megnyerésére, hanem a csapat jelenlegi nem túl jó anyagi helyzete miatt a quatar-i utolsó futamon való részvétel is veszélybe kerülhet.

Sportesemények Endurance VB - Magny CoursSajnos a verseny előtti hivatalos teszteken nem tudtunk részt venni, emiatt még a második időmérő edzésen is a különböző endurance gumik élettartamát teszteltük, és áttételeket próbálgattunk. Ez egy olyan dolog, amihez idegileg elég erősnek kell lenni. Tíz perccel az edzés vége előtt még nem volt értelmes köröm. Aztán nem is lett. Végre kaptam egy jó hátsó gumit, de nem tudtam élni a lehetőséggel, mert a felvezető körben pofára estem. Hát, jó nagy hülyeség volt.

Ott követtem el a hibát, hogy már mentem egy felvezető kört egyszer, de piros zászlót kaptunk, s mivel tudtuk, hogy néhány perc múlva mehetünk tovább, nem tettünk fel gumimelegítőt. Az utolsó két, ráadásul nem túl gyorsan megtett kanyar jobb kanyar volt, utána az első négy megint. Sietnem kellett, mert szerettem volna két kört befejezni, és előzgetnem is kellett, hogy jó pozícióba kerüljek egy tiszta kör megkezdéséhez, mivel mind a 63 csapat a pályán volt. Aztán jött az első bal kanyar, ahol normális körülmények között lehetetlen lett volna elesni, mert szinte nincs is dőlésszög. Nekem sikerült. A hideg első gumi, semmit nem tapadt, és abban a pillanatban, hogy letettem a motort, már feküdtem is. Tényleg hülye voltam. Korábban láttam is ott esni valakit, és nem értettem, hogy történhetett. Most megkaptam a választ.

Ezt az egészet csak azért meséltem el, mert ennek nagy jelentősége volt, mivel a versenyen többször is előfordult, hogy öt-tíz perces javítás után mentünk vissza a pályára, de már tudtuk, mire figyeljünk. Úgyhogy így utólag örülök is neki. Persze erre a sóderágyban fetrengve nem gondoltam. Elég frusztráló volt, ami azt illeti. Eddig minden versenyen a legjobb három Superstock-pilóta között voltam, most meg a Superpole-ba se jutottunk be. Utána mindenki kérdezgetett itthonról, hogy mi volt. Gondoltam elővehetném a szokásos, Franciaországban amúgy hihető, rámentem egy békára választ, ami nálam annyit jelent, hogy mi történt volna, hagyjatok már békén, elestem és kész. De inkább kikapcsoltam a telefonomat, tovább léptem, és elkezdtem a versenyre koncentrálni.

Késődélután, amikor már senki nem ment a pályán, arra lettem figyelmes, hogy hatalmas hangzavar van. A pálya mögötti nézőknek fenntartott kempingből jött. Ez a francia versenyeken egyébként megszokott. Az idelátogatók szombat délután megőrülnek, és hétfő délutánig ki se józanodnak. Ahogy besötétedett, egyre komolyabb lett a dolog. A lelátók mögött vörösen izzott az ég alja, a füst betakarta az eget, és egyszerre több száz motor ordított. El nem tudtam képzelni, mit művelnek ezek ott, végül nem bírtam tovább, látnom kellett. Szereztem egy robogót, és átmentünk az öcsémmel. Hosszú volt az út, de legalább fokozta a hatást. Mikor odaértünk, nem hittem a szememnek; olyan volt, mintha lementünk volna a pokolba.

Sportesemények Endurance VB - Magny Cours

Mindenhol tüzek égtek, az emberek motoroknak nem éppen nevezhető kétkerekű járműveken, keresztbeállva, félmeztelenül száguldoztak, és a sátrakból ordított a zene. Ez talán nem is a pokol volt, hanem a motorosok Mennyországa. Ahogy beljebb mentünk, mintha egy Mad Max-film közepébe csöppentünk volna. Nem tudtuk kívülállóként szemlélni a dolgokat, mert azonnal a történések részesei lettünk. Az hamar kiderült, hogy a tüzeket nem szalonnasütés céljából gyújtották. Autók, gumik és sok helyen a földre kilocsolt benzin égett. Épp egy kiégett, fejre fordított autót nézegettünk, amikor megállt mellettünk két fazon egy furcsa motorral, és franciául ordítoztak. Mikor rájöttek, hogy nem értjük, agresszív, fenyegető mozdulatokkal próbálták a tudtunkra adni, hogy gyorsulni szeretnének.

Sportesemények Endurance VB - Magny Cours

Az elöl ülő fél méterről bámult a képembe kikerekedett szemmel, húzogatta a gázt, és idegesen pofozgatta magát. Közben a nője egy másik motorról próbálta visszahúzni, és hisztériázva könyörgött neki, hogy ne tegye, mintha életre-halálra készültünk volna párbajozni. Mi meg néztünk, mint a turisták, és közben szakadtunk a röhögéstől. Az öcsém meg is próbálta lefényképezni őket, de nem sikerült, mert elgyorsultak, miközben a hátul ülő a lehető legzordabb fejjel nézett vissza rá. Egy másodperccel később megállt mellettünk egy rozzant platós kisteherautó, amin körülbelül 30 ember rázta magát, mintha rock koncerten lettek volna. Jól megnéztek maguknak minket, megmutatták, hogy van sörük, majd tovább mentek. Ezután elmentünk a legnagyobb hangzavar irányába. A leghangosabb járműről kiderült, hogy igazából nem is jármű, csak egy motorblokk, hatalmas tölcsér alakú kipufogóval, amit folyamatosan teljes gázon üvöltettek, és közben fel-le kapcsolgatták, hogy durrogjon, meg lángcsóvákat szórjon. Még megnéztük, ahogy a tűzoltók eloltanak egy égő autót, aztán fájó szívvel, de ott kellett hagynunk a helyet, mert mennem kellett aludni.

Sportesemények Endurance VB - Magny Cours

Másnap a versenyen is ez a hangulat uralkodott. Este akkora füst volt az Adelade kanyar előtti hosszú egyenesben, hogy szinte semmit nem lehetett látni. Nem lepődtem volna meg, ha leállítják a versenyt, de egy idő után, azt hiszem, a tűzoltók megint közbeléphettek, mert hirtelen sokat javultak a látási viszonyok. Sajnos elég szörnyű dolgok is történtek. Ha jól emlékszem, ötször mentem a safety car mögött. A végén már szinte nem is volt olyan pontja a pályának, ami ne lett volna felszórva a sok kifolyt olaj miatt. Rajtam kívül volt még egy magyar versenyző, Kispataki Viktor, az RMT 21 csapatnál. Eddig minden versenyen nagyon jól mentek, de valami mindig közbe jött. Most is jó helyen álltak egy darabig, aztán egyszer csak eltűntek. Nem tudom, pontosan mi történt, mert utána már nem is találkoztunk, de amikor körülbelül a verseny felénél beszéltünk, már túl voltak néhány esésen. Mi a körülményekhez képest elég jól megúsztuk. A rajtnál nem indult be a motorunk, így kimaradtunk az ott történt öt-hat csapatot érintő hatalmas esésből. Egyszer, a biztonság kedvéért azért kiütötték a csapattársam alól a motort az Adelade-ben, én meg elcsúsztam olajon, de igazából ezeken nem sok időt veszítettünk. Az én esésem furcsa módon valahogy pozitív élmény volt, de ez csak azért lehet, mert szerintem fél körnél többet nem buktunk rajta. Valaki elesett az orrom előtt féktávon. Mire végiggondoltam, mi történik, már a földön voltam, és az utánam jövő is. A motorom szikrázva csúszott a sötétben, én meg utána. Több száz métert tettünk meg így lefelé, aztán mikor végre megálltunk odafutottam, és meglepődve láttam, hogy egy karcolás sincs rajta. Gyorsan felkaptam, bementem vele a boxba, ahol megigazították a kormányt, megtankolták, és mivel a másik pilóta nem volt menetkész, visszamentem még egy órára.



A safety car természetesen már bent volt megint vagy húsz percig a történtek miatt. Az időmérőn nyújtott teljesítményemet mutatja, hogy új gumival még ilyen körülmények között, az éjszaka közepén is képes voltam a tiszta körökben gyorsabban menni, mint akkor. A versenynek talán a felénél már egész jó helyen álltunk, de sajnos nem úsztuk meg technikai problémák nélkül. Elromlott a lámpánk, nem indult be a motor 10 percig a boxban, és hasonló dolgok történtek. De mások is így voltak ezzel, és végül így is a negyedik helyen végeztünk.

Érdekes, hogy mindenki csalódott volt, miközben örülnünk kellett volna. Mindegyikünknek az járt a fejében, hogy mi lehetett volna, ha nem romlik el ez, meg az. De ezt a többi csapat is elmondhatja. A lényeg, hogy mi befejeztük a versenyt, és annak ellenére, hogy ez nem volt álmaink eredménye, egy futammal a vége előtt másodikak vagyunk, úgyhogy még akár csodák is történhetnek.

Címkék:  rosivall ágoston , endurance vb , bol d\'or , magny cours



hangszoro
2010-10-26 14:06:32

Nem ám! Minden elismerésem mindazon kamikézáknak, akik elindulnak rajta.

FeR1
2010-10-22 23:03:53

Kemény lehet egy ilyen endurance verseny, nem kis teljesítmény.

rgary
2010-10-22 19:20:11

Mindig szívesen olvasom Ágoston írásait. Számomra irigylésre méltó, bár sok nehézséggel, és lemondással járó életet él, de ez gondolom mindennél többet jelent Neki. Így nem tudok mást hozzáfűzni csak ennyit: HAJRÁ Ágoston!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár