hirdetés
2009-01-05 , Írta: Dr. Kollár Zsuzsanna közlekedési szakjogász, Képek: Mező János
Bookmark and Share

A gyalogos átkelőhelyen a gyalogosnak van elsőbbsége. Még akkor is, ha a magyar hétköznapi gyakorlatban azt ritkán kapják meg.




    Ismerik Önök Bill Brysont? Ha még nem, azt javaslom, kezdjék el olvasni. És ha elkezdik, elsőként a „Jegyzetek egy kis szigetről” című könyvét vegyék kezükbe. Bill Bryson húsz évig élt Nagy Britanniában, amiben persze nincs semmi különös, ha csak nem vesszük figyelembe azt is, hogy ő amerikai. Olyan humorérzékkel és empátiával vizsgálja az angolokat, hogy már önmagában abból is sokat tanulhatnánk.
    A könyv egyik fejezetében arról elmélkedik, hogy milyenek az angolok, amikor elégedettek, és hogy egyáltalán mitől elégedettek. Az író egy szeles angol városkában megles egy férfit és egy nőt, akik egy kis tornácon üldögélnek egy-egy kerti székben, „sarkvidéki ruhába bugyolálva”, ölükben pokróc, a szél pedig birkózik velük, egyre csak azzal fenyegetve, hogy a hátukra dönti őket. A férfi újságot próbál olvasni, de a szél egyfolytában az arcába fújja a lapokat. „Mindketten igen boldognak látszottak, - vagy ha nem is pontosan boldognak, legalábbis elégedettnek, mintha ez a Seychelle-szigetek volna, és bólogató pálmák alatt gint hörpölnének, nem pedig egy angol szélviharban fagyoskodnának. (...) Az angolok egyik bája, hogy alig-alig vannak tudatában saját erényeiknek, és ez leginkább a boldogságra igaz. Figyeljenek meg két angolt beszélgetés közben, hogy mennyi időbe telik, mire egy tréfás megjegyzésen vagy viccen elmosolyodnak vagy nevetnek egy jót”.

    Gondolom, hogy mindenki, aki ilyesféle útleírásokat olvas, önkéntelenül eltűnődik azon, hogy vajon mi magyarok miként kerülünk ki egy olyasfajta összehasonlításból, mint az elégedettség vagy a boldogságra való képesség szerinti...Ha a magyarok általános rosszkedvére mint valamiféle megváltoztathatatlan nemzeti tulajdonságra tekintünk, akkor aligha értjük meg, hogy ennek a jellemvonásnak milyen okai vannak az egyes ember hétköznapjaiban. Lehet-e változtatni valamin, amiről másik tízmillió ember gondolja úgy, hogy az természetes? Azt gondolom, feltétlenül, amennyiben hajlandóak vagyunk túllépni a megváltoztathatatlan örökség mítoszán...

    Gondolják meg, mi mást mutatnánk önmagunkból a közlekedésben, mint azt, akik úgy általánosságban is vagyunk? Csakis a rosszkedv, a türelmetlenség, a mások iránti érdektelenség arcát. És vajon mit várhatunk egymástól egy olyan társadalomban, ahol az emberek nagy többsége a saját elégedetlensége mögé bújva utasít el mindenféle szabálytisztelelet, és alkalmazkodást? De vajon mit érzünk akkor, amikor mi magunk, vagy a hozzánk közel állók válnak mások érdektelenségének áldozatává? Senkinek sem kívánom az érzést.

    Reggelenként, amikor dolgozni indulok, rendszeresen tanúja vagyok egy ismétlődő jelenetnek egy óvoda előtti útszakaszon. Az út egyirányú, két forgalmi sávból áll és az óvoda előtt egy kijelölt gyalogos átkelőhely keresztezi. Valaki egy nagy fehér Ford Transittal minden reggel leparkol a kijelölt gyalogos átkelőhely előtt néhány méterre, az út jobb szélén, az úttesttel párhuzamosan, - az egyik sávot majdnem teljesen elfoglalva - és mintha ez lenne a dolgok rendje, ott is hagyja a kocsit, talán nem is tudva, hogy saját szabálytalanságával egyetlen nap alatt önkéntelenül autósok százait vizsgáztatja le egy fontos szabály ismeretéből.  Akik sorra – szinte kivétel nélkül – mind megbuknak a vizsgán, pedig nyilván ugyanúgy hisznek saját magatartásuk helyességében, mint a Ford vezetője. Minden reggel tanúja vagyok tehát annak, amint az óvoda előtti kijelölt gyalogos átkelőhelyen átlagosan 50 km/h-s sebességgel – miután elhaladtak a Ford mellett – autósok százai hajtanak keresztül. Nem hiszem, hogy ezek a vezetők ne ismernék az alábbi szabályokat, sokkal inkább gondolom azt, hogy saját érdektelenségük tompítja el bennük az óvatosságot. Időben oda kell érniük valahová, talán egy kínos beszélgetés, vagy egy rideg főnök vár rájuk valahol, talán előző este összezörrentek valakivel....Ezek talán tetszetős magyarázatok addig, amíg önmagunkat próbáljuk megggyőzni. De vajon melyikünket nyugtatna meg valami hasonló magyarázat, ha egyszer a mi rakoncátlan óvodáskorú gyerekünk lenne az, aki nem tud elmenekülni egy olyan autós elől, aki nem foglalkozik a tőle jobbra álló járművel?  A közlekedésben sokszor a „mindig másokkal történik, velem soha” gondolkodásmód az, ami egyszercsak visszaüt. Meg az, amikor azt hisszük, hogy a szabályok csak megkötnek minket, holott védenek is. De akkor már késő.   

    A KRESZ szerint kijelölt gyalogos átkelőhelyen a gyalogosoknak elsőbbséget kell adni. Azt a helyet, ahol a gyalogosoknak elsőbbsége van, a járművek csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni, úgy hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének a szükségeshez képest megállással is eleget tudjon tenni. A kijelölt gyalogos átkelőhely előtt megálló vagy forgalmi okból álló jármű mellett meg kell állni, és továbbhaladni csak akkor szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy azt a gyalogosok elsőbbségének a megsértése nélkül megteheti.  Tilos megállni kijelölt gyalogos átkelőhelyen, valamint a gyalogos átkelőhely előtt személygépkocsival, motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral 5 méter, egyéb járművel 15 méter távolságon belül.

    Ezek a szabályok egymással logikailag szorosan összefüggenek. Ugyanakkor önmagukban is egyértelműek, világosak, nincs mit hozzájuk tenni, vagy elvenni belőlük. Nem igényelnek és nem tűrnek mérlegelést, mégis döbbenetesen sok felnőtt és gyerek kerül a megszegésük miatt kórházba, válik egy életre rokkanttá, vagy tűnik el ez élők közül. Értelmezni lehet ezeket a szabályoka, de felülbírálni soha sem lenne szabad. Itt és most, amikor ezt a cikket olvassák, minden következmény nélkül vallhatják be önmaguknak, hogy hányszor szegik meg Önök is, ha azonban egyik reggel egy ugyanolyan balesetnek lennének tanúi, mint amilyennek én voltam, már kevébé volna könnyű a vállrándítás.... 

    Lássuk, mi is az értelme ezeknek a szabályoknak? Elsőbbséget csak úgy biztosíthatunk, ha meggyőződtünk arról, hogy akit az elsőbbség megillett, ott van-e abban a térben, amit éppen megközelítünk. Márpedig hogyan győződünk meg valakiről, akit nem látunk, (mert valami eltakarja előlünk, vagy mert túl gyorsan haladunk ahhoz, hogy időben észlelhessük) viszont „benne van a pakliban” hogy esetleg felbukkanhat? Sokszor fel sem tűnik, hogy milyen rossz – mert veszélyes – magatartás válik rutinná, egészen addig, amíg egyszercsak valóban ott terem előttünk valaki, aki a Ford Transit – vagy egy hasonlóan szabálytalanul parkoló, vagy forgalmi okból álló jármű – mögül bukkan elő, és akire számítanunk kellett volna, mégsem számítottunk.  Ilyenkor nincs időnk azon tűnődni, hogy a másik kocsi miért állt meg, és nem is ez a lényeg.

    Tudom, mi a leggyakoribb ellenérv az autósok és motorosok részéről az ő felelősségüket firtató kérdésekre hasonló forgalmi szituációban. „A gyalogos sem léphet ki meggondolatlanul egy olyan jármű mögül, amely az ő észlelését a járművezetők számára akadályozza.” Tudom, ez a magyarázat sokakat ajándékoz meg azzal az érzéssel, hogy egy nyugtalanító helyzet kialakulása miatt a felelősséget másokra háríthatják. Mielőtt mi is elmerülnénk ebben az érzésben, azt javaslom, gondoljunk meg néhány körülményt, ami a fenti védekezés meggyőző erejét gyengíti.
Egyrészt: a KRESZ szabályai úgy vannak kitalálva, hogy az egyes közlekedők kötelezettségei „fedik” egymást. Az egyikük szabálytalansága tehát nem jelenti azt, hogy a másik feltétlenül szabályosan közlekedett. (A kötelezettségek többsége nem ott kezdődik, ahol a másiké véget ér.) Attól, hogy a gyalogos körültekintés nélkül halad át egy ilyen kijelölt gyalogos átkelőhelyen, az elsőbbség még megilleti őt, és az ő meggondolatlansága nem menti a járművezető felelőtlenségét.
Másrészt, vegyük figyelembe azt is, hogy a gyalogosok között vannak olyanok (tipikusan a gyerekek) akikben nincs veszélyérzet, nem mérik fel, hogy a takaróhatás milyen veszélyeket rejt magában.
    Harmadrészt: A motorosok egy ilyen szituációban maguk is gyakran bajba kerülhetnek. Az utolsó pillanatban elhatározott fékezéstől rendszerint olyan stabilitásvesztés indul meg, amelynek a motor borulása a következménye, más esetekben pedig a gyalogossal való ütközést a motorosok egyidejű sérülése kíséri....       




FeR1
2009-11-30 21:35:30

200. hozzászólásom a játék során Szívmelengető szám, nekem

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár