hirdetés
2009-09-21 , Írta: Kondorné dr. Kollár Zsuzsanna, Képek: Szabó Jelik Ádám
Bookmark and Share

Hihetetlen indulatokat gerjesztett nemrég egy közismert újságíró, aki az – álláspontja szerint elsősorban motorosokra jellemző – „audioterrorizmus” ellen intézett dühödt kirohanást egy napilap hasábjain és az interneten.

Cikkében azt állította, hogy „létezik Magyarországon egy agresszív, magát a köztársaság törvényein kívül helyező, destruktív csoport, amely visszaélve a polgárok türelmével, jóhiszeműségével, évente több mint százötven napon át, tavasztól őszig terrorizálja a lakosságot. Erkölcsi gátlásaik nincsenek, érzelmi intelligenciájuk nulla, pusztán önös érdekeikből – lehet szó anyagi vagy éppen szexuálpszichológiai természetű motivációról, de a legtöbb esetben valószínűleg csak a torzult elmék diktálta mániáról – képesek ártatlan emberek millióit zaklatni, életminőségüket jelentősen rontani”. Az újságíró egyenesen arra buzdított, hogy a társadalomnak saját eszközeivel kell megvédenie önmagát a „motorosbűnözéstől”, mert az állam nem teszi meg ugyanezt.

agresszió az utakon

Talán emlékeznek még, legutóbbi cikkünkben a korábbiaktól eltérően a közlekedésben egyre inkább terjedő szándékos magatartásokról és azok lélektani hátteréről volt szó és főleg arról, milyen zavarokat okozhat a közlekedésben az agresszió. Nos – az előző cikk gondolatmenetéhez visszatérve – úgy gondolom, indulatoktól fűtött országunkban veszélyes vizekre evez az, aki hasonló stílusú írásokban hozza mások tudomására, hogy mit gondol egy általa tetszőlegesen kiválasztott társadalmi csoportról, miközben ráadásul bántó általánosításokba bocsátkozik. Erre persze Önök megkérdezhetik: Már mi köze lenne a közbeszéd stílusának a közlekedési morálhoz? Nos, úgy vélem, nagyon is sok. A fent idézett, dühödt kirohanást ugyanis valami létező probléma generálta, a kérdés csak az, hogy a probléma súlya érzékelhetővé válik-e azok számára is, akik tehetnek róla, másrészt a probléma szülte agresszió nem fordul-e azok ellen, akik a feszültséget létrehozták.

A biztonságérzet hiánya és a frusztráció
Az előző cikkben többször hivatkozott Aronson bemutatja az emberi kommunikáció egyik jellegzetes csapdáját: A fenyegetettségérzés – vagy más szóval a biztonságérzet hiánya – még egymást jól ismerő emberek közötti kommunikációban is ellehetetleníti az „egyenes beszédet”. Aronson szerint egyenes beszéd az, amikor valaki világosan közli érzéseit és gondjait anélkül, hogy mást vádolna, elítélne, nevetségessé tenne, vagy szemrehányásokat tenne neki. Az egyenes beszéd végtelenül egyszerűnek látszik és hatékonysága is magától értetődő. Akkor miért nem élnek vele gyakrabban? Miért vált megszokottá az internetes oldalakon a párbeszédnek álcázott kölcsönös kirohanások sorozata? Nos a szociálpszichológia szerint azért, mert a versengő társadalom arra nevel minket, hogy aránylag sebezhetelennek mutassuk magunkat. Vajon ki figyelne oda az „audioterrorizmus” és a „motorosbűnözés” problémáját elemző véleményre, ha az arról szólna, hogy a cikk írója félti a járgányaikat feleslegesen hangosan bőgetőktől meghitt hétvégi baráti beszélgetéseit, kisfia békés délutáni szunyókálását vagy egyszerűen csak azt az élményt, hogy szabadidejét olyan körülmények között töltse, ahogy azt ő szeretné?

Ha a lényegi mondanivalót kihámozzuk az ellenséges stílusú mondatokból, egy nagyon egyszerű lélektani összefüggésre kell összpontosítanunk: az agresszió egyik legismertebb kiváltó oka a frusztráció. A frusztráció az általános definíció szerint a szabad akarat végrehajtásának megakadályozása miatt megélt kudarc. Ha állásinterjúra indulva vesszük észre, hogy autónk kereke leeresztett, majd hosszú küzdelem árán felhelyezett pótkerekünkről ugyanez derül ki, akkor – reményvesztetten visszatérve kiindulási helyünkre – aligha bízhat bármi jóban az a barátunk, aki merő jópofaságból az állásinterjú eredményéről érdeklődik, miközben csatakos ingünkből és zavart tekintetünkből azonnal felmérheti, hogy a dolgok nemkívánatos irányt vettek… Így van ez az élet bármely területén. Ne reménykedjünk abban, hogy a közlekedésben szerzett negatív tapasztalatokból származó frusztráció a végtelenségig korlátok közé szorítható. Mint ahogy abban sem, hogy saját frusztrációnk kiélése korlátlan megbocsátásra talál.
A hangos kipufogó az egyik legtipikusabb ok, amivel a motorosok kivívják embertársaik rosszallását

Érettség és önuralom
A fent említett cikk körül kibontakozó vita semmit nem enyhített a motorozók és a nem motorozók közötti feszültségeken. Talán épp ellenkezőleg. A hozzászólók között csak kevesen voltak, akikben felmerült: Jó ez így, hogy a közlekedőket mesterségesen két halmazba osztjuk, aztán az egyiket „jó”, a másikat „rossz” tulajdonságokkal ruházzuk fel? Nem lehetséges, hogy egészen egyszerűen arról van szó: közlekedési kultúránkat nem az általunk használt eszköz, hanem érettségünk, önuralomra való képességünk, felelősségérzetünk és más hasonló tulajdonságaink határozzák meg az egyik oldalról, míg a másik oldalról tapasztalataink befolyásolják? Tulajdonságainkat nem lehet kiolvasni az általunk választott gép jellegzetességeiből. Aki ennek ellenkezőjét elhiszi, az roppant kényelmes, de veszélyes képzeteket dédelget: nem azért kell óvnom a másikat a saját hülyeségeim következményeitől, mert ő is ahhoz a csapathoz tartozik, amihez én. És fordítva: nem sodorhatom szánt szándékkal veszélybe/idegesítő helyzetbe azt, aki hozzám képest két+/– két kerékkel jár.

Megbocsáthatatlan bűn
A közlekedésben kiélt frusztráció romboló hatásával – szakmám révén – napi szinten vagyok kénytelen foglalkozni. Egymás elé vágó, egymást felesleges fékezésre kényszerítő autósok és motorosok, járművükből(ről) ki- vagy lepattanó, indulatos vezetők, akiket elsodor, vagy a motorháztetőn hurcol a közlekedési vita másik érinttettje, parkolóhelyet foglaló gyalogosok és járművezetők konfliktusai… A felsorolás abbahagyhatatlan. Tapasztalataim alapján számomra a legriasztóbb az, hogy az utakon kiélt düh megnyilvánulási formái fokozatosan, ám többnyire észrevétlenül viszik egyre lejjebb és lejjebb ingerküszöbünket, ha a mi válaszreakcióinkról van szó, miközben korábban magától értetődő ellenérzéseink halványulnak, és elkezdjük az élet természetes velejárójának tekinteni azt, ha másokkal szemben az agresszió jelei megnyilvánulnak. Megbocsáthatatlan bűnnek tekintjük, ha valaki elvét valamit az úton, és azzal nekünk kellemetlenséget okoz, és készek vagyunk a legkissebb hibát is megtorolni, miközben szemet hunyunk a másokat érő atrocitások felett.

(Folytatjuk)

Címkék:  balesetmegelőzés , agresszió



Hr.Geiger
2010-01-30 12:35:19

Le az agresszióval II. !

Hr.Geiger
2010-01-11 20:24:32

Az agresszív motorosokat ki kéne szűrni a forgalomból - elvégre ezért is lennének a motoros rendőrök - aztán kispadra rakni Őket negyed évre! Ha igazán motoros vére van, meggondolja, mit cselekszik legközelebb..., amúgy meg a normálisan motorozók hírét rombolják, mert mindenki általánosít - motoros= huligán

FeR1
2009-11-25 15:29:45

Sajnos nem tudunk veszíteni...mindig győzni akarunk, minden egyes szituációban és megtorolni, ha valaki hátráltat a győzelem felé vezető úton. Pedig okos enged, szamár szenved

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár