hirdetés
2009-10-28 , Írta: Kondorné dr. Kollár Zsuzsanna, Képek: Mező János
Bookmark and Share

Mottó: „Egy kereskedő egész életét egy montanai kisvárosban töltötte, ahol egyetlen valódi néger sem lakik, mégis »tudja«, hogy a négerek élhetetlenek, lusták és nemileg túlfűtöttek.”

Elliot Aronson az embert klasszikussá vált könyvében nemes egyszerűséggel „social animal”-nek nevezi, amit a magyar nyelv a fordítás során „társas lénnyé” szelídített. A montanai kereskedő gondolkodása a társas befolyásolás ékes példája. Társas befolyásolásnak vagyunk kitéve az élet szinte minden területén: mások jelenléte, megnyilvánulása kihat a saját teljesítményünkre, illetve viselkedésünkre.

Még mielőtt jól lesajnálnánk a fent említett kereskedőt, gondoljunk arra, hány meg hány sztereotípia jellemzi a mi gondolkodásunkat a hétköznapokban és így a közlekedésben is. Íme egy tetszőlegesen kiválasztott példa: „Ott vannak mindenhol: egyszer az autópályán levillognak 160-nal a belső sávban, máskor meg agyonpakolva kettővel vánszorognak, tilosban parkolnak, elállják a járdát, nem indexelnek, leszorítanak, elmennek jobbról a megszűnős sávban és betolakszanak. A sofőrök jelentős része alkalmazott. (...) Az alkalmazotti léthez többnyire jár egy szemét főnök is, akit nem érdekel, milyen a forgalom, meg ilyesmi, érjen oda időben.” Ez a „fehér furgonos” sztereotípiája. De vajon mi az az előítélet? És mit jelent a sztereotípia?



Az előítélet ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben, mégpedig olyan attitűd, amely téves vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapul. Egy embercsoport bizonyos jellemvonásainak vagy motívumainak általánosítását „sztereotipizálásnak” nevezzük. A szociális attitűd nem tudatos, rejtett hajlandóság értékelő jellegű viselkedésre tetszőleges „szociális-kulturális” tárggyal (pl. egy dologgal vagy intézménnyel stb.) szemben. A szociálpszichológia szerint „ha a sztereotípia tapasztalaton alapul és nagyjából pontos, akkor a világban való könnyű eligazodásunkat, alkalmazkodásunkat szolgálja”. Ha azonban leplezi előttünk, hogy milyen egyéni különbségek vannak egy embercsoporton belül, vagy semmi köze a tényleges tapasztalatokhoz, akkor a sztereotípia inkább a rossz alkalmazkodáshoz járul hozzá, és potanciálisan nagy veszélyekkel járhat.

Amennyiben a közlekedéssel kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek kizárólag hétvégi sörözések során vagy elméleti vitákban merülnének fel, akkor ezek közül a saját csoportunkra vonatkozók legfeljebb bosszantó sztorik formájában öltenének testet, míg az általunk dédelgetett általánosítások csak elvben bántanának másokat. A közlekedés azonban kiváló terepnek bizonyul az előítéletek gyakorlati „alkalmazására”, és ott mindennek komoly tétje van. Az előítélet optimális esetben alapját képezheti a defenzív vezetési stílusnak. Például: ha úgy gondolom, hogy minden motoros hajlamos arra, hogy azonos forgalmi sávban előzzön, vagy kerüljön ki másokat, akkor – feltéve, hogy hajlamos vagyok az önmérsékletre – tartózkodni fogok minden olyan manővertől, amely részemről szabályos lenne ugyan, ám veszélyes egy szabálytalanul előző motorosra nézve. Vagy: ha úgy vélem, hogy minden motoros túllépi az adott esetben irányadó sebességkorlátot, akkor egy útkereszteződéshez érve akkor sem hajtok ki az alárendelt útról, ha alappal feltételezem, hogy ott a megengedett sebességgel közlekedő, elsőbbséget élvező motorossal semmiféle közlekedési konfliktusba nem kerülhetek. Ez azonban ritka megnyilvánulása a közlekedési előítéletnek. A gyakoribb az, hogy a más közlekedőkkel szembeni előítélet negatív – a másik számára előnytelen vagy kifejezetten veszélyes – magatartásra késztet, holott a tőlem elvárt szabályos közlekedésnek vajmi kevés köze van az általánosításokhoz vagy bármiféle más pszichológiai jelenségekhez. A szándékos közlekedési bűncselekmények közül a célzatosak lényege éppen az, hogy a pszichés folyamatok mindenféle közlekedési előírást felülírnak. Szerencsétlen esetben előítéleteim minden további megfontolás nélkül meghatározzák, hogyan viselkedem pld. egy motorossal vagy egy idős járművezetővel szemben.

Ha a saját gondolkodásomban előítélettel kezelt csoport egy tagja a közlekedésben valamilyen hibát vét, azt hajlamos vagyok saját előítéletem igazolásaként kezelni. Pl. azt látom, hogy az előttem haladó fehér „furgon” lassabban halad, mint a megengedett. Anélkül, hogy meggyőződhetnék róla, hogy ennek mi az oka, máris kész az ítélet: Minden fehér „furgonos” alkalmatlan a vezetésre, és öklömet rázva már kezdem is az előzést, holott lehet, hogy az előttem haladó egy gyalogos-átkelőhely miatt fékezett. A nagyobb baj az, ha önmagam számára mindez arra is kellő magyarázatul szolgál, hogy miért szoktam az adott csoport tagjaival agresszív és türelmetlen lenni. Mázsák és lőerők birtokában ugyanis az előítélet nagyobb nyomatékot kap, és eredménye nem egyszerűen bántó, hanem kifejezetten veszélyes.

Amennyiben számomra teljességgel elfogadható, hogy pl. bizonyos motorteljesítménnyel vagy járműmárkával való találkozás során mások részéről minden közlekedési manővert „ész nélkül” szabálytalannak nyilvánítsak, és ráadásul hajlamos vagyok arra is, hogy a szabálytalanságot a másik részéről mindig szándékosnak tételezzem fel, akkor szintén sztereotipizálást végzek. Az emberben minden körülmények között ott munkál a késztetés, hogy a másik ember viselkedésére valamiféle okot, magyarázatot keressen, hogy túlmenjen azokon az információkon, amelyeket ténylegesen megszerzett, észlelt. Ezt nevezik tulajdonításnak vagy attribúciónak. Egy ilyen magyarázat elvileg lehet pontos és téves is. Nem mindegy azonban, hogy milyen „terepen” végezzük az okkeresést. Tét nélkül találgathatunk, ha egy baráti beszélgetés során azt próbáljuk megmagyarázni, hogy vajon kedvenc csapatunk miért esett ki a döntőből, ugyanakkor másokat sodrunk veszélybe, ha az utakon akarjuk kiélni okkeresési mániánkat. A nagy társasjátékban nem árt észben tartani: az úton mi is teszünk olyan dolgokat, amelyek másokat téves feltételezésekre sarkallnak. És nyilvánvalóan nehezen tűrjük, ha az okkeresés számunkra előnytelen vagy egyenesen veszélyes „eredménnyel” jár…

folytatjuk

Címkék:  balesetmegelőzés



FeR1
2009-11-25 15:22:26

Szernitem az előítélettel nincs gond. Segít megelőzni a bajt. Nem közlekedési példa, de jó:
Megyek az utcán, jön szembe velem egy vicsorgó rotweiler, én oda megyek hozzá és megsimogatom, erre ő leharapja a kezemet. Mindezt azért, mert nem voltam előítéletes. Pedig, ha az lettem volna, akkor nem próbálok vele jópofizni, nagyívben elkerülöm, mert tudom, hogy akár meg is haraphat, így nem történik baj. Köszönöm, hogy meghallgattatok

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár