hirdetés
2009-12-26 , Írta: Kondorné dr. Kollár Zsuzsanna, Képek: Égő Katalin
Bookmark and Share

Mottó: „Valaki hirtelen futni kezdtett. Lehetséges, hogy egyszerűen csak hirtelen eszébe jutott: randevúja lett volna a feleségével és már szörnyen elkésett. Akárhogy is volt, kelet felé szaladt, végig a Broad Streeten. (...) Valaki más is futni kezdett, talán egy jókedvű rikkancs. Egy tekintélyes úriember sietősre fogta a lépteit. Tíz percen belül mindenki rohant a High Streeten. (...)”(James Thurber)

Aronson szociálpszichológiai fejtegetésein alapuló cikksorozatunk előző részében Önök már találkozhattak a társas befolyásolás fogalmával. A társas befolyásolás nem más, mint az a jelenség, hogy mások viselkedése, megnyilvánulása kihat a saját teljesítményünkre, illetve viselkedésünkre. Pl. valaki elmeséli saját motoros balesetének történetét, és amit hallunk, örök életre belénk ivódik és esetleg meghatározza későbbi magatartásunkat a közlekedésben. Annak, hogy társas lények vagyunk, egyfajta feszültség a következménye, amely az egyéni és a konform viselkedési formák között jön létre bennünk. Ragaszkodni a magunk véleményéhez és viselkedésmintáihoz, vagy engedni a nyomásnak, amely valaki más (esetleg egy csoport) véleményében, illetve viselkedésmintájában ölt testet? Ez itt a kérdés. Ha engedünk az utóbbinak, akkor konform módon viselkedünk. A James Thurber novellájából vett részlet jellegzetes példáját adja egyfajta konformizmusnak.



Azt a kérdést, hogy jó vagy rossz dolog a konformitás, nagy általánosságban nem lehet megválaszolni. Az mindig az adott helyzettől függ. Konform viselkedés ugyanis az is, ha valaki a társadalmi normáknak megfelelően éli az életét és aláveti magát az állam által alkotott szabályoknak, ugyanakkor az is – Aronson példájánál maradva –, ahogy Nixon emberei hamis eskük és megvesztegetések révén a Watergate-összeesküvést végrehajtották. A szociálpszichológia szerint két fő oka van annak, hogy valaki konform módon viselkedik. Az egyik az, hogy a többiek viselkedése meggyőzi őt arról, hogy eredeti ítélete téves volt (pl. belátom, hogy egy elsőbbségi viszonyt eredetileg rosszul ítéltem meg), a másik az, hogy szeretne elkerülni valamilyen büntetést (büntetés alatt értve akár a nevetségessé válást vagy a visszautasítást is), illetve jutalomban (pl. egy adott csoport elfogadásában) kíván részesülni. (Vannak persze olyan helyzetek is, amikor azért követjük egy csoport viselkedését, mert kizárólag az nyújt tájékoztatást arról, hogy adott helyzetben mit kell tennünk.)

Ezzel elérkeztünk egy lényeges kérdéshez, amelynek figyelemre méltó büntetőjogi összefüggései vannak: a szociálpszichológia szerint sokkal mélyrehatóbb az a konformitás, amelynek eredete más emberek megfigyelése azért, hogy abból információt szerezzünk, mint az, amelyet csak a várható jutalom, illetve a fenyegő büntetés motivált. Aki pusztán azért „hódol be” egy utasításnak, mert fél a büntetéstől, illetve tettének negatív következményeitől, az csak addig fog pl. szabályosan közlekedni, amíg fennáll a büntetés lehetősége. Hányszor láthatunk veszélyes sebességükről a rendőr járőrt megpillantva hirtelen fékezésbe kezdő autósokat és motorosokat, akik elégedetten nyugtázva a „veszély” megszűnését, készek szinte azonnal ismét vad száguldásba kezdeni… Hogy a járőr milyen szabályok betartatásáért felel, és hogy e szabályok kit és mitől védenek, az számukra édesmindegy. Ha valaki egy baráti beszélgetés során – amelynek tárgya mondjuk a közéleti vitastílus hanyatlása – szeretne pozitív színben feltűnni azok előtt, akik az ő véleményével merőben ellentétes állásponton vannak, és akiket kedvel, egyébként pedig általában ad a véleményükre, akkor – legalábbis a beszélgetés idejére – azonosulni fog ezek meggyőződésével. Abban azonban nem feltétlenül bízhatunk, hogy amit mások kedvéért elfogad, az belső meggyőződésévé is válik. Ha azonban valakit annyira megbízhatónak és hozzáértőnek vélünk, hogy vélekedését saját világlátásunkba is képesek vagyunk beépíteni, akkor az adott gondolat (viselkedésforma stb.) olyan tartós lesz a mi értékrendünkben, illetve gondolkodásunkban, hogy onnan bármiféle változás is nehezen törölheti ki. Ha azért engedelmeskedem a sebességkorlátozásnak, mert meggyőződésem szerint így megelőzhetőek a balesetek, akkor az adott szabály betartása részemről nem függ a közúti ellenőrzések szigorától, sem attól, hogy számomra meghatározó személyek miként vélekednek ugyanerről a kérdésről. Ha az utakon kizárólag olyanok közlekednének, akik készek a fenti gondolkodásra, akkor eljöhetne valamiféle paradicsomi állapot, amikor nincs szükség büntetéssel való fenyegetésre, sem ellenőrzésekre. (Az más kérdés, hogy aki maga is átélt már egy balesetet vagy annak közeli veszélyét, az kész teljes mértékben átértékelni saját korábbi viselkedését. A társadalom számára ez is egyfajta nyereség, persze nem a legideálisabb.) Vajon megvan-e bennünk a késztetés arra, hogy elgondolkodjunk egy adott szabály ésszerűségén, elméleti megalapozottságán, és így tegyük magunkévá hosszú távra? Ez nyilván attól függ, mennyire vagyunk – úgy általában – konstruktívak, körültekintőek vagy éppen ellenkezőleg: önfejűek vagy felelőtlenek. Meggyőződésem szerint a közlekedés nem mutat különösebb sajátosságokat egy társadalom általános erkölcsi állapotát illetően: Ha az utóbbi mélyponton van, akkor az a közlekedésben is megmutatkozik, és ha a közlekedési morál lesújtó képet mutat, akkor az adott társadalomtól úgy általában sem várhatunk szabálykövetést, együttműködést stb.

Sokan csak a büntetéstől való félelem miatt tartják be a sebességkorlátokat

Létezik példa ugyanakkor arra, hogy a szabálykövető magatartás akkor is megmarad, amikor az eredeti „behódolás” oka (a jutalom vagy a büntetés) megszünt. Amikor az Egyesült Államok területén 70 mérföldről 55 mérföldre csökkentették a megengedett óránkénti sebesség felső határát, a törvény betartását eleinte szigorúan ellenőrizték, miközben a legtöbben valóban mérsékelték is a sebességüket. Amikor enyhült az ellenőrzés, és ismét felgyorsult az országúti közlekedés, azok az emberek, akik számára szimpatikus volt, hogy az új szabály hatására növekedett a biztonság, sőt az üzemanyag-fogyasztás is csökkent, továbbra is a megengedett sebességhatáron belül maradtak. Ez az ellenőrzés egyfajta másodlagos nyeresége volt. A magyar közgondolkodásra azonban – tapasztalataim szerint – sokkal inkább jellemző a büntetéstől való félelem, már ami a szabályok betartására való hajlandóságot illeti. Ezen pedig csak egy értelmes párbeszéd változtathat, legyen szó akár egy újság hasábjairól vagy baráti csevegésről.

Címkék:  balesetmegelőzés , sebességkorlátozás



Hr.Geiger
2010-01-03 16:12:26

inkább pár ezer nem? Mármint a rómaiak felvetése az utakról...

freazer
2010-01-01 16:14:59

uthálozat? 60 év? jo feltevés A Rómaiak is felismerték a jó minüségú ut szükségességét és annak van már jó pár száz éve

BoBoBá
2009-12-30 14:26:05

"Sokan csak a büntetéstől való félelem miatt tartják be a sebességkorlátokat"

Szerintem csak akkor kezd el félni az ember amikor már "rosszat" csinált és tudja, hogy esetleg következménye is lesz.
Pl.: Azt hiszem bemértek... Szerinted mennyi lesz a bírság?

Hr.Geiger
2009-12-28 16:53:49

Talán ha nálunk is lenne fejlett autópálya hálózat, mint Németországban és az embereknek nem az egyre lepattantabb fő-és mellékútjainkon kéne nap mint nap intézni a dolgait, akkor talán lenne respektje a tábláknak, mert aki sietni akar, az felmehet a pályára. Anélkül meg marad ami van és ott sietnek...
Azért magunkat ostorozva nem ártana elgondolkodni azon sem, hogy egy döntést miért kell 20-30 évig érlelni ( M9-es autópálya ), ill. miért kellett nekünk 60 év ahhoz, hogy a fővárosból a horvát határig kiépüljön az autópálya, mikor a gazdaság alapja a megfelelő közlekedés ?
Az egymásra mutogatás helyett inkább ezzel kéne foglalkozni...

freazer
2009-12-27 13:29:22

a magyar tipikusan az a nép amelyiknek ha adsz egy kicsit azzal sem éribe. szóba került itt is az ittas vezetéssel kapcsolatban, hogy miért nem lehet ugy mint nyugaton ahol egy 0.33 as sör meg engedett, erre egy szerü volt a válasz a magyarokban nem lehet megbizni nem lenne elég azsem ha inna az ebéd mellé 3 dl sört

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár